Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
néj nélkül. Elsőben bárány, juh, kecske, bak s több efféle szarvat vésznek és a fa körül elássák a földben a szélesebb részével fel, mert az esőtül származott nedvességet inkább magához szíja és megtartja nagyobb vidámságára a fácskának. Amellett magában is a szarv zsíros és jól ganéjoz; ennyihány esztendeig is eltart. Némelyek tehén s disznó vizelettel akarják a fiatal fákat csöppönként ganéj helyett zsírozni; de nem igen sokáig, hanem csak addig, mig a melegség kikeletkor a fákban munkálkodni kezd. Az öreg fákban tovább is egy kévéssé élhetni. De én az ilyen sós ganéjozást, mint oda fel is megírtam, nem igen jovallom. A ganéjozásban, a fának idejére is kell vigyázni, mert a régi megrögzött fákra, többet kell hányni, a fiatalokra kevesebbet. §. IV. A fák gyökereinek kinyitásoknál és öntözésekrül CCXC. Nemcsak azzal segíti ember a fákat, hogy azoknak részeit, melyek a földön kívül vannak, oltalmazza és gyámolitsa; de kiváltképpen azzal is, amelyek a föld gyomrában is feküsznek, úgymint a gyökerek, hogy azokat segítse és minden fogyatkozások ellen megoltalmazza. Mivel szinte olyan nyavalyák érik a gyökereket, mint a fákat magokat, mert a felettébb való melegsége a földnek és ganéjnak, megférgesiti a gyökereket és elvesznek. Avagy a felettébb való nedvessége a fa körül kiveri a fattyú csömötéket és gyökereket, hogy nemcsak magok magtalanok, de még az szomszéd fákat is azzá tészik és megvesztegetik, mivel azoknak táplálásokat magokhoz vonsszák. Azért szükség télben, avagy inkább ősszel, hogy a gyökerekig kinyissák és valami a gyökérnek ártalmas, elvonják tőle. Azután azon gyökérbül kinőtt csömötéket, avagy levagdalják, avagy egy kis darab gyökérrel leszaggatják; úgymint alma, körtvély, s efféle gyümölcsfákéul és máshová ültessék, amelyeket három esztendő múlván béníthassanak. Ezenkívül ezt is jól és bé kell venni, hogy a mogyorófa, ha gyakrabban igy elszaggatják és ültetik; jobb és szebb gyümölcsöt hoz. CCXCI. Azért is kell a fának gyökerét megnyitnia néha télben, hogy minekutána a gyümölcstül megszáradtának, valamennyire megnyugodván, lankadt erejeket megújítsák és a gyökereket megtisztítsák; az esőt és havat reájok bocsássák; főképpen ahol meleg, száraz és napfényes helyen vannak, hogy megnedvesedjenek, megújuljanak és néminemüképpen megzsirosodjanak. Ha pedig a héja is meg kezdene száradni, mintha valami fogyatkozás volna táplálásában; akkor egy holt ebet, vagy másféle állatot kell a fának alsó részére tenni és azzal meghüvösiteni, avagy jó apróra ganéjjal megmelegiteni. Olyan helyen pedig, ahol a föld igen zsíros, avagy férgekkel bővelkedik; hamut és lúgot, avagy csak közönséges hamut töltsenek reá. A régiek a fáknak gyökerét ki nem nyitották, hanem csak likakat és egynyihány barázdát csináltak, melyek által, mintegy lélegzetet és nedvességet vettenek és azokat, megént bévonták a tél után. Mind a két kinyitást sokan a kertészek közül nem tartják szükségesnek lenni, mert a kapával könnyen megsértődik a gyökér, mikor kinyitják; a kegyetlen hideg is igen ártalmas néki és elveszti őtet. Hanem elégedendőnek ítélik az oda fel megirt kapálást. Noha mások ezeket az alkalmatlanságokat eltávoztatják, ha idejében és módjával élnek a kinyitással. CCXCII. Az ideje annak novemberben vagyon, ha gyöngén a földet elvonsszák a gyökértül, hogy meg ne sértsék, ki ne lás-93
