Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

sék a földből és mindjárt ganéjt hányjanak a föld helyett reá és úgy hagyják teletsza­­ka, kikeletig. Nyárban nem kell ilyen ki­nyitás, mert igen könnyen kisüti a nap a gyökerét. A módja az, amint megirám és ha a fü nemigen gyenge rajta, hanem egy kévéssé megöregbedett. CCXCIII. Némelyek azt is cselekszik, hogy áfáknak gyökerére apró kövecskéket és csigák tekenőit hányják, s azzal hűsítik meg, melyet igen kévánnak a fák, Áfáknak az öntözés nem felette szüksé­ges, mindazonáltal megkévánják néha, fő­képpen az újonnan ültetett fiatal fák. Amely fák közelgetnek a gyümölcsözés­­hez, azoknak bővebb nedvességre van szükségek. Minekutána elvirágoztak a fák, azoknak táplálást és öregbülést hoz a nedvesség. Amelyek későn gyümölcsöz­nek, azoknak a késő eső is idején van. Vi­­szontag idétlen és ártalmas az eső a fák­nak, mikor virágozni kezdenek és virágzá­sokban vannak, mert azáltal minden el­vész és megrothad; a virágok is, mind zsöngéjekkel együtt lehullanak. Ha pedig nagy szárazság volna, akkor kévántatik a kertésznek szorgalmatossága, hogy alkal­matos hónapokban, napokban, órákban öntözéssel segítse a fákat. Az újonnan ül­tetett fiatal fáknak gyakorta kevés előme­netelek vagyon és mint valami első bölcső­jükben, betegeskedni kezdenek, azért azokat márciusban, áprilisben illendő ön­tözéssel kell gyámolitani; vagy a folyóvíz­ből merített vízzel, vagy amelybe ganéjt kevertek. Gyakran júniusban, a napnak állapodására és amint a deákok mondják, solstitiumra száradni kezdenek a fák; ak­kor kapálással, öntözéssel, zöld hanttal béfödvén kell őket segíteni. Az is megtör­ténik néha, hogy mikor a száraztó szelek fújnak, hézagos és lyukas lészen a föld a gyökér körül; ki is száradnak a fák, ha ön­tözéssel nem éllelik. A gyenge fiatal fák­nak, melyeket újonnan ültetik, kiváltkép­pen igen használ az az öntözés, melyrül oda fel is Írtam ennyihány helyett, hogy a fazekat teli töltsék vízzel és a fa mellé helyheztessék; abban egy darab ruhát, vagy foltot függesszenek, amelyen a fá­nak gyökerére csöpöghessen a viz, de azt egy kevéssé magasabbra kell tenni. A sós vizet nem szeretik, azért nem tudom, mi­ként dicsérhetik némelyek a barmok vize­­letit, hanem hogy kevesest vésznek és csöppenként élnek véle. XIV. RÉSZ A gyümölcsfáknak nyavalyámul és azoknak orvosságirul CCXCIV. A gyümölcsfáknak sok különb-különbféle nyavalyái érkeznek, de kiváltképpen három legveszedelmesebb. Úgymint rák, avagy kigyó, avagy farkas. A második féreg. A harmadik égés. Az elsőt a magyarok néhutt Íznek híják és csuznak is. A rák az, mikor a fának héja megfekete­dik és a gyökéréiül fogva, szinte a tetejéig felmászik és ezen héja is megdagad; néha az a csomó és a fa között terem, mely a fát gyümölcstelenné teszi és végtére teljes­séggel kifojtja, ha eleit nem vészik. Az pe-94

Next

/
Thumbnails
Contents