Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
CCCVI. Az lepentyü, vagy lependék a hernyuknak nemzője, vagy szüléje; tudnia illik, mikor nyárban semmi, avagy igen ritka eső jár, akkor legbujnábban teremnek nagy veszedelmére a káposztának, akinek levelére mikor reá szállanak, ahhoz dörgölik tojásokat, kikbül hernyuk nevelkednek. Ha azért azokat kiveszted, ezek nem lésznek. Mivel pedig a lepentyük igen szeretik a káposztát, virágzó isópot, gyüszüfüvet, fegyver liliumot és több ilyen virágokat; akikre estve felé, mikor le akarnak nyugodni, féreggel ülnek és elalusznak; akkor a kertész járja meg a káposztákat és efféle virágokat, s ahol látja őket, fogja meg az szárnyoknál, s ölje meg. így három, vagy négy nap alatt mind kivesztheti őket. CCCVII. Az csigák nagy kárt tésznek a fákban és füvekben, mert az ő nyálas nedvességek által, igen elszárasztják a fákat és füveket. Teremnek néha olyan apró csigácskák is, kiknek nincsen házikójok, akik igen megeszik a vetemények leveleit; kiváltképpen megrágják a káposzta levelét, az éretlen dinnyét s uborkát is fúrják és elvész. Ezek ellen friss olajsöprelékkel, vagy korommal öntözik a veteményeket, avagy csicseri borsót vetnek köziben, aki igen használ az ilyen állatok ellen. Ezenkivül aki szorgalmatos akar lenni, szedje őket; akkor kiváltképpen, mikor nedves étszaka, vagy reggeli harmat, vagy hűvös üdő jár, akkor az eledelre igen kijönnek. Hasonlóképpen az ösvényekrül eszébe veheti, hová bujtanak és onnét is kiássa. CCCVIII. A földigeleszták barázdákat és csatornákat fúrnak a föld alatt és a gyökerekre terkerődnek, s avval elvesztik és megrothasztják őket; kiváltképpen ahol igen ganéjos a föld, mert ottan leginkább teremnek, azért ezeket meg köll ölni. Mikor eső esik, s azt megérzik efféle geleszták, a nap el akarván enyészni, akkor igen kibújnak a lyukokból és leghamarébb megölhetni; úgyhogy egy estve, ennyihány százat elveszthetni. Kiváltképpen árthatni efféle állatnak, az sós és szagos eszközzel, úgyhogy hacsak megilleti is azt, megzsugoroszik és meghal. Ha tehénganéjbul csinált füstöt eresztesz a likokba, kibújnak. Hasonlóképpen kikergethetni őket, ha kendermagot és levelet vízben megfőznek és azt a vizet öntik likokba. Még annál inkább, ha oltatlan meszet hév vízbe és azt töltik belé. De ezt nem az ágyakba, ahol a virágok és vetemények vannak, hanem az utakon lévő likakba köll tölteni; mindannyi likakba tölts, az mennyit az ágyakon kívül találsz. Ha pedig a fazékbul, vagy a virágos edényekbül akarod kiűzni, gyukj egy kis fácskát a likába és halkan veregesd meg azon a részen az oldalát az edénynek, másfelől kibújik. Ha száraz meleg üdőben ássák meg a földet, sereggel találni a földön fölül, akiket szedjék egy fazékba, s vessék a tyúkoknak, igen meghíznak tüle. Leggonoszabb és ártalmasb a fejér geleszta, aki rövidebb, de temérdekebb a másiknál; némelyik sárga is, némelyik fekete is, akik a fiatal virágoknak, palántáknak és veteményeknek gyönge szárakat elrágják a gyökeréig és kivesztik; azért ha vészed eszedbe, hogy efféle vetemények és virágok hervadni és sárgulni kezdenek, vájd ki gyökeréig a földet gyöngén és feltalálod a torkos állatot, hogy pedig tovább ne mászhasson és árthasson; öld meg, mert néha még az articsókáknak is gyönge szárait elrágja a földben és kiszárad. A fülbemászó bogár is, kinek kétágú farka van, kárt tészen a füvekben és gyökerekben, mert béfurja magát. Ezt ha seregestül akarod fogni, gyukj egy ágacskát a földbe, vonj abba valami szarvat, vagy disznókörmöt, vagy termérdek nádat, 79
