Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

Tüske nélküli rózsa

akár kévét, hogy fölül bé légyen csinálva és egy kévéssé följebb légyen a föld színével; mind belé bújnak ezek a férgek és megölhetni.

CCCIX. A hangyák az ő likas halmokkal, nagy kárt tésznek a kertekben, réteken és a gyümölcsös fákban; kiváltképpen az veteményeket, virágokat kiszáraztják, a magokat kétfelől megrágják, hogy meg ne foganodjanak. Azért azok ellen, a következendő fegyverrel köll hadakozni, a régiek tanácsábui. Ha ennyihányat közülük a halmoknál megégetnek, a többi elszaladnak a büzitül; noha ez nem oly bizonyos. Ha a csigáknak házikójokat megégetik és porrá törik sztóraxszal együtt, s azt halmokba és fészkekbe hányják, mind elszaladnak. Hasonlóképpen ha fekete gyopárt és büdös követ porrá törnek és azt a bkokba hintik. Ha lasert (kit magyarul és németül a patikákban ördögszarnak neveznek) faolajjal öszvekeversz és avval öntözöd őket; mind meghalnak. Nemkülönben ha vad uborkának, vagy beléndek fűnek gyökerébül füstölik őket, lassú tűznél. A virágoktul, csemetéktül és veteményektül eltávoznak, ha környülöttök fejér és vörös krétával meghinted a földet. Ha a keserű babot megtöröd, vízben megfőzöd, vagy tehén epével, szurokkal, vagy vörös krétát keversz egybe az szurokkal; ha ezekkel megkened a fának tőkéjét, nem mászik föl reá a hangya; ha bkokba töltőd is, elvesznek. A télizöldnek is árnyékátul megmerevednek. A nap után járó virágnak füvétül, ha vörös krétával és hamuval ecetben öszvekeverik és a bkokba öntik, meghalnak. A hamut kiváltképpen nem szenvedhetik, azért hogy a mézre és méhkasra ne szokjanak, hintsék meg környös-környül hamuval a méhkast, reá nem mennek. A denevértül is igen félnek, kinek hacsak szárnyát tészik is a fészkekbe, ki nem mernek jönni; ha