Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
XIV. RÉSZ Az vetemények ellenségi ellen való orvosságok CCXCIII. Az veteményeknek, minekelőtte teljességgel megérnének, sok ellenségek vagyon, akik által megvesznek, hogy hasznokat nem veheti az ember és elsőben az égi háborúk, fölötte igen háborgatják őket; úgymint kőeső, hideg, meleg, zárporeső, dér, ragya, üszög és egyéb efféle levegő égből származott alkalmatlanságok, kikrül most én itt nem szólok. Mert azoknak az Isten orvosságok, kiket könnyen elveheti rólunk, ha istenes életünkkel, töredelmes szívvel esedezünk ő Szent Fölségének, noha sok hamis és Isten ellen való babonásságokkal, varázslásokkal, ördöngösségekkel is akarják orvoslani a kertészek és egyéb bűbájos emberek, kiket némely könyvekben imitt-amott föltalálnak és az sátán tanitványitul tanulták. De efféle ördögi és a természet ellen való orvosságokkal nemhogy használnának, de inkább nagyobb kárt tésznek, mind a magok lelkének, s mind a veteményeknek. Nem mondom azt, hogy ezek ellen nem találtatnának istenes és az Anyaszentegyháztul bévett orvosságok (főképpen ha azok az égi háborúk, valami boszorkányok által támadnának); úgymint az exorcizmusok, az szentelt harangoknak megvonási, spanyol kereszt és más több efféle szent ereklyék; az kik által szemünkkel látjuk, hogy az égi háborúk megcsillapittatnak és elüzetnek, hogy ne árthassanak. Találtatnak ugyan természet szerént való orvosságok is, némely levegő égbül származott alkalmatlanságok ellen is, de igen ritkák; főképpen akiknek titkos okai vannak és a csillagoknak, s planétáknak kiváltképpen való egybe foglalásoktul származnak. CCXCIV. A dérről azt Írják, hogy mikor vészi eszébe az ember, hogy dér akar lenni; imitt-amott a kertben rakjon öszve ennyihány szalma kévécskéket, avagy száraz füveket, akár apró ágakat és gyújtsa meg, hogy a füsti elszéledjen a kertben; nem árthat a dér a füst miatt. Hasonlóképpen szokták az elmetszett venyigéket meggyujtani és a füstit a több szőlőre bocsátják; azt tartván felőle, hogy a dér azután meg nem vészi az szőlőt, ezt pedig kikeletkor cselekeszik. A ragya felől is (aki igen megvesztegeti a füveknek s virágoknak leveleket, s virágjókat, gyümölcsöket) azt Írják, hogyha ökör szarvát lóganéjjal együtt meggyujtanak és annak füsti szerte-széjjel ellepi a kertet; megtisztítja az eget és nem árthat a ragya a veteményeknek. Ez pedig kiváltképpen történik Szent Margit és Szent Jakab nap tájban, mikor a nap süt, akkor esik csöppönként, mint az igen apró eső, aki fölötte ártalmas még a szőlőnek, komlónak, és más gyümölcsöknek is; mert mikor a napsugári efféle csöppökre szolgálnak, kivonsszák azt a tenyésző nedvességet és élesztő párát és csak szinte az erős, száraz matéria marad; aki ha az levelekre, virágokra és gyümölcsökre esik, elsüti azokat és teljességgel megemészti, hanem ha mindjárt valami nagy záporeső lemossa a ragyát. Más veszedelmek is vagyon, akit hasonlóképpen ragyának, avagy üszögnek hívnak és eszébe sem vészi ember, hanem mikor immár meglett, tudnia illik, mikor csendes üdőben a nap szolgál és tiszta étszakán valami vékony és száraztó nedvesség a gyönge és fiatal füvekre száll; azokat megrágja, megégeti és kisüti. 69
