Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
vermet zsúppal alul, s környös-környül megrakják, s abba tészik a megfőtt káposztát, keményen egymás hátára, s megént béfödik szalmával, földet hánynak reá; megsavanyodik s úgy tartják. CCLXXXII. Uborkát is ennyihányképpen savanyíthatni. Mikor apró uborkát újságul idején kaphat ember és azt mindjárt savanyúan akarná enni; messe el kétfelől és csúcsát és messe meg hosszattában a közepit kétfelől, vagy mind a négyféléiül; főzze meg egy kévéssé ecetbe, aki nemigen erős, tégyen közibe is nyers kaport, avagy olasz köményt, aki még meg nem érett, sót is vessen belé és főzze együtt. Ha savanyu az uborka, szedje ki a fazékbul, hidegitse meg és adja föl mind kaprostul. Ha mi megmarad, eltarthatja egy kevés ideig ugyanazon ecetes vizben, csak egy kévéssé nyomtassa meg. 2. Ha ki tovább akarná tartani és nem olyan hértelen kévánná, nem szükség megfőzni, hanem rakja renddel az uborkát az edénybe és minden rend után rakjon nyers kaport és hintse meg sóval (tehet meggy vagy barack levelet is köziben), azután töltsön erőtlen ecetet, vagy ecetes vizet reá és nyomtassa meg; hamar megsavanyoszik, főképpen ha egy kévéssé meleg helyen tartja. Meg is metszheti, az mint oda föl. 3. Nyárra való uborkát ecet nélkül is bésavanyitnak; tudnia illik, ha elsőben kimossák és egy kévéssé megszárasztják, elmetszik kétfelől a csúcsát és a közepin egy kévéssé kétfelől bémetszik. Azután renddel rakják az edénybe, nyers kaprot közibe, s meg is sózzák; savanyu kovászos vizet csinálnak, s azt töltik reá lágy melegen és meleg helyen tartják, igy hamar megsavanyoszik. CCLXXXIII. 4. Némelyek nyers kaprot vésznek és szőlőlevelet, avagy barack levelet együtt; azt egy hordócskába, avagy fazékolasz kömény — Foeniculum vulgare Görög baltacim 63
