Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
konfrejt - mege kaulirápi lasnak — gantár fa posztát is rakhat közibe, azután sós vizet töltenek reá és megnyomtatják. Ennek a leve megsoványoszik, mint a káposzta lév és szinte úgy főznek véle halat; szép piros lészen. Ha kinek tetszik, húst is főzhet a répájával, mint a kaulirápival. Télben ezt is vagy a szobában, vagy a pincében köll tartani, mint a káposztát, hogy meg ne fagyjon. Ha az levében kivészesz, megént annyi friss vizet tölts belé, hogy mindenkor teli légyen lévvel. Hasonlóképpen savanyíthatod bé a céklának levét is; és úgy élhetsz véle, mint a savanyu káposztával, az levével is hasonlóképpen. CCLXXVI. Káposztát, azaz a fejes káposztát ennyihányképpen savanyítják, avagy sózzák bé; úgymint egészen, hasábosán vagy aprítva. Egészen igy savanyítják: egy átalagot vésznek, avagy hordócskát, aki mennyit akar; azt szépen megmossák és megforrázzák, mint a több káposztákra is igy élnek a hordókkal. Azután a fejes káposztát megtisztítják, elmetszvén a torzsáját az öreg és temérdek leveleivel együtt, mig az gyöngébb leveleit nem éri; ottan a torzsáját körösztül, avagy ennyihány szeletekre bémetszik. Azután a hordó fenekére savanyu kovászt tésznek, és renddel rakják fölibe jó keményen a káposzta fejeket és megnyomják, mikor szinte teli a hordó, a más fenekét megént reá verik és jól bécsinálják; azután a hordó száján sós vízzel teli töltik, s meg erősen bécsinálják a száját és úgy tészik a — ászokfa pincében gantárokra, mint a borokat. Minden héten ennyihányszor hentergetik és igy eláll szépen, két esztendeig is. CCLXXVII. Az hasábos káposztát ennyihányképpen sózzák bé. 1. Csak magánosán lemetélvén az öreg leveleit (mint ide följebb), mind torzsástul az gyönge leveléig, azután kétfelé hasítják, avagy négyfelé; a magyaroknál közönségesen- konfektum, cukrozott cse— karalábé káposztásdézsa fedőfája 60
