Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
hogy a virágos táblák levelesek legyenek; hogy nem kaposzok. Sőt evvel a tarolással mind az kemény hidegnek, mind az fütő verőfények után nyitnak, hogy az gyökeret vagy megszárasszák, vagy megfojtsák. Az gyönge és szép szinü nemes virágokat, úgymint Anemone, Ranunculus és belgiumi tulipáknak és többeknek virágit, az sütő verőfénytül meg köll oltalmazni, főképpen az vörös skarlát, cinóber, s efféle színűeket. Mert a verőfény megvesztegeti a színeket és halaványak lésznek. Azokat pedig vagy ágakkal, vagy gyékénnyel fákra vonván, vagy más födéllel vonják bé. Úgyhogy étszakákra, vagy esőre, vagy mikor az verőfény nem süt, kinyithassák. Olyan eszközzel is béfödhetik, hogy amely felől a verőfény szolgál, arra fordíthassák és a virág árnyékba maradjon. §. VI. Miképpen köll télben a virágokat és idegen fákat oltalmazni az hidegtül? CLXIV. Mivel az mint oda föl megmondom, némely virágokat az kvártélyokban is, kinn hagyának; néha az hideg is megárt nékik, ha bé nem födik, kiknek nemeket és neveket is megírtam. 1. Az csomós és gömbölyű gyökerű virágokat, ha kinn hagyják és valaki bátorságnak okáért bé akarná földni, mivel az ganéjt nem szeretik, s annál inkább a lóganéjt; megírtam, hogy deszkával födjék bé és arra rakják az lóganéjt, hogy néha-néha az verőfényre kinyithassák. 2. Az teljes és gyönge virágok gyökerét, csak falevéllel is, vagy szalmával béfödhetni, csakhogy az szalma alá örömest bújnak az egerek és kárt tésznek az gyökérben. Ha töklevéllel, tökszalmával, vagy inkább szárával akármit is télre béfödnek, igen megoltalmazza. Mert ennek oly természeti vagyon, hogy kiváltképpen ellenzi az hideget és nem engedi, hogy árthasson annak, amit avval béfödnek. Hasonlóképpen az tengeri hínár, avagy inkább az tengeri széna, amint az németek nevezik, kiben üvegeket szoktak takarni. 3. Az mely virágok ágas-bugasok, vagy hosszú vékony vesszőjek vagyon; úgymint az Genista, jelsamin, füge és több efféléknek vesszeit öszvekötözik és lehajtják; fákat, sövényeket, vagy deszkákat támasztanak oldalaslag melléjek, azt megtöltik lóganéjjal jó temérdeken, azután földet hánynak reája. 4. Az melyeket edényekben visznek a pincébe vagy meleg boltba, azok alá gantár fákat rakjanak; a pince ne légyen nedves, hanem száraz. Délre ablakja légyen, akit néha-néha megnyithassanak és az napnak sugárit bébocsáthassák. Mikor pedig az pincébe viszik akár virágokat, akár füveket, akár csemetéket és fákat igen reá köll vigyázni, nedvesen bé ne tegyék, hanem szárazon. Hasonlóképpen azok se legyenek nedvesek, akiket az ágyakban béfödnek, mert hamar megrothadnak és az hideg is, ha megérint, hamarább elvesznek. Azért nem árt egy kévéssé földdel alátenni őket, ha igen nagy hideg nem szolgálna, minekelőtte bétegyék, hogy megtikkadjanak és száradjanak. CLXV. 5. Arra is figyelmetesen reá köll vigyázni, hogy télben a födél alá, avagy pincébe, vagy házba az eső bé ne essék, se ne szivárkozzék, mikor igen megfagy. Mert efféle viz fölötte ártalmas, és az hóviz is. Azért, ha valamiképpen vagy likacskán, vagy hasadékocskán béfujja a szél a havat; az ágakrul és levelekrül le köll rázni és az aljárul is elsöpreni; az lyukakat is vagy ganéjjal, vagy mohval, vagy szösszel szorgalmatosán bécsinálni. Ha pedig ablakocskát, vagy lélek likat szánt-46
