Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

szándékkal hagynak az ilyen házon, mikor a napfény szolgál és melegecske van, megnyissák azokat, hogy az apró csemetékre reá szolgálhasson a fényesség és az rökkenő eget eloszthassa, s az fölöttébb való árnyéki nedvességet megemészthesse. Mihelyt pedig a nap elenyészik, vagy béhomályosodik, mindjárt bétegyék, hogy az hideg meg ne előzze.

6. Az sem ártalmas, ha mikor igen megfagy, avagy igen hideg vagyon az ilyen házakban, vagy pincében tüzet rakjanak jól megszáradott fábul, avagy eleven szénből. Mert az ilyen fa világosan és füst nélkül ég és jó meleget ád, aki sokáig tart. Nem is csinál oly nagy lángot és füstöt, aki az fákban és virágokban kárt tenne; kiváltképpen pedig a citromfáknak kévántatik ilyen melegség. Mert azoknak inkább árt a hideg és dér, akik több nedvességgel bővelkednek, hogy nem mint akikben szárazság találtatik.

7. Némelyek, főképpen a nagyurak, akiknek elegendő költséges vagyon, az föld színén faházat csináltatnak, faragott gerendákbul, faoszlopok közé. Avagy amint szokás, egymás között rovátkolván, melyeket két télre öszvecsinálnak; s azoknak közit és likait mohhal jól bégyukják. Azután temérdeken, vagy mind mohhal (aki jobb a lóganéjnál), vagy mind lóganéjjal megrakják oldalaslag. Némelyek az gerendák helyett, renddel deszkákat raknak, közit mohhal töltik meg és ha kévántatik, kívül lóganéjt raknak melléjek. Hasonlóképpen födelet is vagy deszkábul, vagy zsindelybül csinálnak néki és azt mohhal bérakják kikeletkor, mikor immár a hidegtül és dértül nem félő, megént elszedik egymástul és az gerendákat és födelét megtartják másszorra. Az ilyen házak, kiváltképpen szolgálnak afféle fáknak és csemetéknek, akik mindenkor a földben vannak. Azért afféle fákat, jobb

gantár fa — ászokfa

47