Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
tenyérnyi széles légyen, vakargassa meg nyári és száraz üdőben. A gypmot egy kévéssé az utón köll hagyni, hogy egy kévéssé megszáradjon és annyi földet ki ne hordjanak véle. Azt pedig, vagy ki köll hányni, vagy egy helyre, ahol megrothadjon, ganéjnak hordani. Az apró magoknak vetésekről, az veteményeknek elültetésekről és virágoknak, az veteményes kertnek munkáiban találod. §. V. Az virágoknak némely oltalmazásokrul CLXII. Gyakran történik, hogy az elvetett magok, vagy magok szerént a föld színére kiverekednek, vagy történet szerént, a földből kiáltanak. Azokat azért, ha még gyökeret nem vertek, mélyebben gyukd bé a földbe. Ha meggyökereztek, több földet hajíts reájok. Hasonlóképpen hány földet efféle magokra, ha nem elég mélyen ültettenek, vagy vettettenek, akit megösmérhetsz arrul, ha az leveleknek alsó része fejér. Némely virágokat, akiknek hosszú gyönge szárok vagyon, hogy az szél le ne törje, pálcákkal, vagy karocskával köll megtámogatni, és ha szükséges, hozzá is kötözni. Ha az edénybe ültetett virágnak gyökere betegeskedni találtatik, kit észbe vehetni, ha az levele sárgulni és lankadni kezd; félre köll az edényt fordítani és vizet köll reá tölteni, mig az gyökeréhez ragadott föld elválik tüle. Úgyhogy a gyökerének szeme, avagy fél része, az apró gyökerek szálkáinak sérelme nélkül kinyittassák és megmosattassék. Az megveszett részét késsel elmessék az nyersig és fél óráig, mig megszárad, földetlen légyen; az utón terpentina gyantával öszveelegyitett viasszal kenjék bé az sebet, és száraz sovány földdel töltsék meg a vermet, akit kivájtanak. Ha pedig az földbe ültetett hagymás gyökér ugyanazon jelekből fogyatkozásban találtatnék, a környül való földet óva, el köll vonni tüle és fakéssel a gáncsot az nyersig le köll vakarni és az megveszett héjait le köll vonni; s hasonló száraz és sovány földdel megént bétölteni a kiásott vermet. Ha ismét a gyökérnek, vagy bulbusnak, szinte az alsó része veszett volna meg, éppen ki köll ásni és az megirt móddal orvosolni. Ha az levelei, avagy virágok körül volna valami hiba, vagy hervadtság, vagy pókhálós, harmatos, gombaszagu penésszel bévonja; akik mintha vassal metszettek volna le, mind gyökerestül megemésztik a virágokat és veteményeket. Azért abban az földben, vagy darab bőr, vas, forgács, vagy mi efféle fogyató állat vagyon, aki meg nem rothadt, földdé sem vált. Annakokáért mindjárt a megveszett földet, aki az gyökér körül és fölül is vagyon, elvonják róla, hogy meg ne sértsék a gyökeret és más friss, száraz, sovány földet töltsenek reá. CLXIII. Az virágokat és azoknak szárait ártalmas kézzel illetni nem jó, mert elvész a virág. Ha le köll szakasztani, inkább késsel messék, avagy körömmel csípjék le, hogy nem mint kézzel szakasszák. Mikor pedig le akarják szakasztani, imitt-amott köll lemetszeni, hogy maradjon mégis ritkán az ágyacskákon, az virágokban. Az szárokat is jól alámessék, hogy a gyökereknek eledeleket ki ne szíják és az virágoknak ékességeket el ne vegyék. Némelyek mihelyt a virágok elvirágoztak és lehullottak, mindjárt földig elmetélik leveleket a virágoknak; Ítélvén, hogy azáltal jobban női a gyökerek. De ezt a tarolást, közönségesen nem jovallják a kertészek. Mert ezáltal az seb által a veteményeknek éltető és nemző elevenségek kipárállik és a gyökerek vagy elvesznek, vagy igen magtalanná lésznek. Jobb azért, 45
