Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

meghátjázik — ill. kicserepesedik

bulbus — hagyma (egész pontosan szárhagyma)

sáf — folyadék- és gabonatároló edény

lő, hogy az jó füvet is, ki ne húzzad együtt; akire igen nagy gondod légyen, hogy meg ne sértsed, avagy kezeddel illesd, mert hamar kivesznek a gyönge virágok. Azért sem akkor nem köll a gyomlálást hagyni, mikor igen megrögzöttek és erősödtek a földben a fűnek gyökerei; semmikor még igen gyöngék a füvecskék, hanem mikor immár egy kévéssé megnőltenek, hogy kézzel megfoghassa ember. Azokat pedig az ujjával fogja meg a levelei alatt a gyökereknek, és egy kévéssé forgassa meg környül a füvet, és igyenesen vonja ki a gyökerét. Azért legjobb az eső után, mikor még lágy a föld és a viz leszivarkodott róla. Nem is köll megtapodni a veteményeket, azért az ágyakat csak oly szélesen köll hagyni, hogy felét elérhesse egyfelől kezével, másfelől is felét. Arra is reá vigyázzon a kertész, hogy a gyomláló ki ne vonja az olyan füveket, akit nem ösmér, hanem megkérdje előbb és jól meg ösmérik, ne talán tán a jó füvet kigyomlálja, s az rosszat benn hagyja. Azon is köll lennünk, hogy a gyomlálást sokára ne hagyjuk, mig a füvek a virágokat és veteményeket elnyomják; eledeleket kisziják és mintegy kötelekkel megkötöztetvén, elfojtsák őket. Annál inkább, ha a gyomot magban hagyják menni és a magot szerteszéjjel maga elveti. A végre, ha lehet, az ágyakat előbb meggyomlálják, minekelőtte megvirágozzanak. Ha azért igen nagy melegek járnának, jobb volna a gyom között hagyni egy ideig, az kik alatt, mintegy födél alatt megmaradnának, hogy nem mint azt kigyomlálván, a verőfény kisüsse őket. Ezt pedig a gyönge virágokrul és veteményekrül köll érteni; nem akik immár alkalmasan megnőltenek.

CLXI. Az utakat is mivel gyakran a fü bénövi, nem köll igen füvesen hagyni, hanem mikor egyéb szorogosabb dolga nincsen a kertésznek, vakaró lapáttal, aki egy

44