Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
ban, mikor aznap el akar enyészni, avagy el is enyészett; hogy télben az étszaki hideggel meg ne fagyjon a föld; nyárban pedig, hogy az reggeli öntözés által, az nappalik hévség meg ne süsse és mind a kettő, a magokat ki ne égesse. Azonkívül nem köll igen lassú öntözéssel öntözni, se fölöttébb való hértelenséggel, sokat egyszersmind reájok önteni, hanem arra való öntöző kannát tartson az ember, vagy rézbül, vagy bádogbul, vagy fábul, vagy cserépbül, kibül egy vagy két arasznyi cséve kiálljon. Annak végén egy gomb, akin sok apró likacskák legyenek, kiken kiöntsék az vizet aprónként, mint az kedves esőt, egyaránt essék mindenfelé. Az kiknek ilyen edények nincsen, farosta által öntöznek, főképpen az palántára. Mihelyt az magokat elültetik, ha a föld száraz volna, mindjárt öntözhetni. Eszébe veheti az ember, ha elegendő nedvessége vagyon az földnek, az vetemények megvidámodnak és az virágok megfrissülnek. Az igen fiatal vetemények, kevesebb öntözéssel érik meg, hanem aki immár fölnői, s erejében is megöregbedett; mivel szárazabb és melegebb természettel bir, többet kéván, s többet is ihatik, azok is, akik bőv öntözéssel gyönyörködnek. Azokat pedig, akik immár megvénhedtek és az óság bántja őket, ritka és mértékletes öntözéssel táplálják, hogy üdő előtt meg ne fojtsák. CLIX. Az öntözésre való vizet is meg köll választani, mert az mély kutbul való hideg viz nem jó arra, mivel a gyökeret igen hidegbiti és elveszti. Ha pedig más vizet nem kaphatna ember, elsőben ezt a vizet töltsék valami sáfba, vagy kádba és hagyják a napon, hogy kiszija az hidegségét, s azután öntözzék véle. Legjobb az esővíz, ha ne azt valami sáfba megtartják és mikor szükséges, öntöznek véle. Azután az folyóvíz. Az álló és poshadt vizet nem jó, vallják, mivel az posványos sűrűsége miatt nehezen hathat által. Ártalmas is igen, bűzi férgeket hamar nevel. Nem is köll minden nap öntözni, hanem másodnap. Másképpen is öntözhetni, főképpen az gyökereket, a többi között dinnyét, tököt, csömötéket, etc. ha egy fazékba vizet töknek, kiváltképpen esővizet; és abban egy, két, vagy három ujjnyi széles ruhát tésznek, kinek egy része jó mélyen az fazékban légyen; az másika kiszolgáljon az virágnak, vagy veteménynek, vagy csömötének részére, azért melléje köll tenni, hogy egy kévéssé magasabban álljon az edény, elegendő nedvességet ád. Ha kifolyik, még többet töltsenek belé, mikor száraz üdő vagyon, egyébként a vizbül, aki az levélre esik, férgek és csigák nőinek, akik megeszik az levelet. Ha kevés tejet töltenek a vízben és avval öntözik a füveket; csudálatosképpen nevelkednek tőle. Ha az folyóvízben lévő rákokat megfőzik, és annak levével öntözik a füveket, hamar nőinek utána; de ne légyen sós viz, mert ezt nem szenvedhetik. §. IV. Az gyomlálásrul CLX. Mivel mind az esők után, s mind az gyakor öntözéssel gyom és haszontalan füvek nőinek, az virágok és vetemények között, az kik ezeknek táplálásokra szükséges nedvességet kisziják, és az földnek zsírját, magokhoz vonszák; azért a kertésznek első gondolatja légyen, hogy efféle haszontalan és ártalmas füvektől a virágokat és veteményeket megoltalmazza, s azokat szorgalmatosán kigyomlálja; kit télben, mikor a föld megfagyott és nyárban, mikor igen vizes, el köll távoztatni. Mert a kemény földbül, ha kiszakasztod is az levelet; de az gyökerét ki ne vonhatod és annál inkább női. Mikor pedig igen nedves, sok jó földet vonzasz ki véle és fé-43
