Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

állatbul vehetni, úgymint tollas állatokbul, emberbül és más négylábuakbul. A tollas állatnak ganéja, mivel igen száraz és hevítő, igen megmelegiti és meggyujtja a földet. Azért csak igen nedves helyeken szolgálhat valamit, úgymint a galamb- és tyukganéj. Az ludtul és kácskátul való, semmirekellő. Az emberganéj is, mivel efféle természettel bir, nem igen alkalmatos. Legjobb az négylábú állatoknak ganéjok. Azok közül is némelyek, mindeneknek fölötte inkább jovallják az szamárganéjt, mert az sokáig eszik és jól megemészti az eledelt. De mivel afféle állat igen szűk a mi országunkban, nem élhetünk fölötte véle. Második helyt adnak az juhganéjnak, főképpen az gyökerekre és veteményekre. Azután a kecskeganéjnak, de mivel effélékkel sem igen bővelkedünk, elégedjünk meg a tehénganéjjal, aki igen jó és jobb a lóganéjnál; legalábbvaló a disznóganéj.

Az sem elég, hogy megismérje ember az ganéjoknak különségét, hanem azt is meg köll tekénteni, kivel minémü földet trágyázhatni, mert az melegekkel, úgymint a tollas állatoknak, embernek és lónak ganéjával az igen nedves helyeket. Az ki nem fölötte nedves, tehén-, juhganéj hasznos; a lóganéj nem annyira, mert ez nyaratszaka igen megsüti a földet. Az őszire jobb, mert az alatt az szőlő venyige, s vetemények melegecskén feküsznek; főképpen ha hó esik reájok. De reá köll vigyázni, hogy sürüven ne hányják reájok. A fák tehénganéjt kívánnak. A virágok pedig, akik gömbölyű gyökerüvek, nem kedvelik a ganéjt, az mint oda föl is megmondottam. A többi akik szeretik, micsodásban gyönyörködnek, fölül is megírtam, s alább is meglészen.

CLV. Kétféle ganéj tartó helyt rendelnek a kertészek. Egyikbe, ahová az uj ganéjt hányják. Másikba, ahonnét az régi és elrothadt ganéjt kihányják. Ne légyen igen

messze, a virágok kerítéséiül, hogy akikre szükséges, közel érhessék. Az több szagos virágoktul, hogy azokat nehéz illatok által meg ne sértsék, elég távul. Kinek jó kemény földe légyen mind alul, s mind környül, hogy által ne szivárkodjék a ganéjnak nedvessége, kiben annak ereje foglaltatott. Ezenkívül légyen árnyékban és félen, hogy az nap meg ne szárassza és ki ne szíja. Azért ha lehet, viz folyjon reája. Azonkívül az ujholdra, nyári hónapokra vasvellával megforgassák, hogy egyaránt rothadjon meg. Az igen friss és uj ganéjjal nem köll élni, mert az jó magokat kisüti és rossz füveket nemez, annak felette ártalmas férgeket. Az esztendőst sem jovallják ezen okért, hanem háromesztendős legjobb, avagy legföljebb négy esztendős. Mert azonban, ha mi bűz volt bennek, kipárállott, ha mi keménység meglágyult.

Az ganéjozásnak (ideje is kettő, amint az ásásnak a kikelet és ősz. A szagos virágoknak és veteményekhez való legjobb ganéjozni mindjárt mihelyt ásót, vagy kapát szenvedhet február végén, vagy márciusnak elején. Az mély trágyázás elég az középszerű földbe, ha kétszer vetik is bé azon földet. Egyébként ha csekély a föld, Szent Jakab nap tájban, valami keveset hinthetni reá. A fáknak ganéjozásárul szólok tulajdon helyén. Egyszóval akármikor trágyázza ember a kerteket, de mindenkor azon légyen, hogy mikor az napnyugati szél fuj és holdfogytára, száraz üdőben légyen az, mert igy nem oly füves, mint virágos lészen a föld.

CLVI. Arra is szorgalmatosán reá köll vigyázni, hogy az mely ganéj még meg nem emésztődött és ritkult, avval a virágoknak való földet meg ne ganéjozzák, mert amint ennyihányszor mondottam, a hagymagyökerüeket kiégetik és megrothasztja. Némelyek azt is tanácsolják, hogy száraz légyen a ganéj, minekelőtte a föld-41