Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

kánya bőgje — kányabangita, Vibur­num opulus Balaustia — teltvirágú gránátalma, Punica granatum c. Pleniflora együgyü — az egyszerű, szimpla virá­got jelöli Coerulea, a kék spanyol bodzának mind levele, mind virágja különb; a virágja apró görözdösen női, mint az kék jesaminnak, mindjárt kikeletkor. Nemigen kedves sza­ga van, a levele csaknem olyan, mint az borostyánnak; a fája jól fölnői, ha hagyják és alkalmas fa lészen belőle. Sambucus rosea, kit az németek Schneeballennek, azaz hólabdának hínak, mert sok apró fejér virági, mint az jókora labda a gömbölyűn öszvenőlnek: egy ujj­nyi temérdek vesszei nőinek, mint az ká­nya bögjének. Nincsen szagok. Mind a hármon a gyökerekbül kinőit ágaibul sza­­porittatnak, avagy bújtatással. Az hideget is elszenvedik, nem köll őket béfödni. CXLVI. Balaustia, vad pomagránát, avagy teljes virágú pomagránát, aki gyü­mölcsöt nem hoz, de a virágja igen szép minium szinü vörös, öreg teljes, mint az középszerű rósa. Fája, levele nem különb az gyümölcsöző pomagránátnál. Kirül az olasz fák között. Szaporítása lehet az búj­tatás által, vagy az gyökerérül kinőit ágacskákrul, az mint gyakran megmon­dottam, öreg faedényekbe köll tenni, hogy télben a pincébe vihessék. Teljes barackvirág, mint az szép apró rósácskák, úgy nőinek teljesen az ágokbul ki, mint az együgyü viráguak, s olyan szí­nek is van. Oltani köll más barackfában, az holdnak nevelkedésére. Ha mely ága megszárad, februárban le köll metszeni és egy esztendő múlván, megújul. Jó föl­det szeret. Teljes cseresznye és meggy. Ezeknek fe­jér a virágjok, mint a közönségesek és úgy nőinek, csakhogy teljesek. A meggynek, ha gyümölcse lészen, jobb részére mind kettős. Ezek is oltással szaporodnak; szemre is ha más cseresznye, vagy meggy fába oltatnak, öreg fa nevelkedik belőlök, azért nem félnek a hidegtül. 34

Next

/
Thumbnails
Contents