Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

pal az első negyedig vethetni és ültethetni, úgymint

Nasturtium indicum, sárga szarkaláb, vagy vitézi sarkantyú, fára folyó, kinek virágja sárga vörössel pöttyögetett; akár edénybe ültesse ember az ablak eleibe, szépen béfödi azt, ha fácskákkal, vagy cérnával segítik, hogy fölfolyhasson; ha pedig az ágyakba ültetik, olyan formára nevelhetni, az mint ki akarja, csak kötözéssel segítse. A magva, mikor megérik, magátul lehull, valamennyire megfeketedik, alatta köll keresni, gerezdes és rovácsos; minden esztendőben köll vetni és öntözéssel táplálni, kirül oda föl.

Convolvulus hispanicus, fára folyó harangvirág, kirül oda föl. Evvel is szinte úgy köll bánni, mint az megnevezett szarkalábbal minden vetésében, ültetésében, nevelésében. Ezt is minden esztendőben kikeletkor, újonnan köll magon ültetni, aki igen fekete, olyan formájú, mint negyedrésze valamely kerekdéd golyóbisnak.

Canna indica, indiai nád, kirül oda föl.

Amaranthus minor, publikán tolla, oda föl.

Török búzavirág, oda föl.

Sárga viola, vagy viola paraszt. Aki ezt félti télbe a kertben, ássa ki egy részét ősszel s vigye a pincébe, ott is virágzik, kikeletkor ültesse megént ki. Egy részét kinn hagyhatja, idején virágzik, szép illatja vagyon; öreg viráguak is lévélnek, kiket edénybe tartanak, jó földben.

Solsequium, nap után járó virág, kirül oda föl. Ezt is minden esztendőben magon köll vetni, aki ha megérik, s feketül, örömest kihull.

CXXXIII. Viola lunaris, ezüst levél. Ez úgy fölnői, mint az bokor, kék virágocskái, némelynek fejérek; azokon széles kerekdéd hajacskák nőinek, abban az mag, aki megérik, mikor az héja oly nagy, mint az fél tallér és megnyílik; úgy fénylik, mint az ezüst.

török búzavirág — inkább török szegfű, Dianthus barbatus sárga viola — Cheiranthus cheiri

Solsequium — bizonyára körömvirág, Calendula sp.

23