Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Alexikepus, avagy Orvos kert
Mesve János — azaz Mesue senior Iah- Iah ben Maseveih (777—857) a bagdadi kalifa orvosa volt, számos görög orvosi könyvet fordított arabra, kommentárokat fűzött a szövegekhez főzelékjével, kevés ecettel egyben mosod; kiváltképpen ha fájdalma hideg okbul származott. Ha borban megfőzöd a méhnek szoros voltát tágítja és azt sok héjában való nedvességektül tisztítja, mely hasznait a füvekről iró poéta igy adta ki élőnkben. Ha fübül csepegés lészen a melledre, A száraz betegség honnat jó testedre. A huruttal isóp hasznos lesz megfőzve, De száraz fügével s mézzel egyben téve. Ezenekre hasznos lészen az isóp por, mézzel egyben is, szájban megolvadó orvosság gyanánt, vagy erős ecettel és mézzel. Mely orvosság a gyomorban való szeleket is elűzi és az ernyős taknyot megszaggatja, s azt cselekszi, hogy kimenésre könnyebb módja légyen. De szép dolog lészen itt kijelenteni, amit Mesve János ir az isóprul. Az isóp úgymond, a mellet és tüdőt, egyéb taknyos és rothadt nedvesség miatt nehezen lehelő részeket megtisztít, gyengítvén, metélvén és eltörölvén azt cselekszi, hogy könnyen pökhesd a turhát. Ezért a nehéz lehelés[n]ek, táknyos kórságnak és egyéb agyvelő nehéz hántásának használatos, ha megfőzöd s kigyóhagymás ecettel és mézzel egyben megcsinálod. A megfőzést is segíti, a leheletet indítja és a bőrt szép színűvé teszi. Borral egyben szoktuk főzni, a máj dagadási orvoslására, vagy lépnek és egyéb belső tagoknak. Amely isóp mind izire, mind szagára nézve erősebb, a jobb is és amikor virágzik, akkor kell szedni. Eddig a Mesve Írása, melyek között alkalmatos üdőben jutott eszembe egy tudós orvosdoktornak könnyű orvossága a vesében levő aréna ellen, mely áll csak isóp megfőzésébül; két vagy három annyi pörje vagy kőrontó füvei egybe, mely orvosságot télben tiz vagy 172
