Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

Agrippa — Agrippa, Marcus Vipsa­­nius (i. e. 63—12) Sztrabón kortársa, aki geográfiai pontosságban és fontos­ságban nem maradt el Sztrabón mö­gött; főleg térképei révén nagy tekin­télyt szerzett magának Laenas — Laenas, Caius Popilius i. e. II. században élt, a szenátus megbízá­sából előbb Hellasz földjén, majd Szí­riában és Egyiptomban teljesített szol­gálatot. Megismerkedett az alexand­riai iskola nézeteivel, amelyeket maga is hirdetett. Aetius — Aetiosz Amidenosz (i. sz. 502—575) bizánci orvos, Mezopotá­mia földjén született. Alexandriában tanult, onnan került Bizáncba, ahol igen nagy tekintélynek örvendett. 16 kötetes kompilációját halála után ki­adták. Matthiolus — Matthiole, Pietro And­reas (1501—1577) olasz orvos és bota­nikus. Dioszkoridész munkájából kommentárt készített, főleg a gyógy­szerekről és a vérbetegségekről írott művét használták. Orpheus — Orpheus krotoni születé­sű, csak néhány fragmentuma ismert, tagja volt a Homéroszt hitelesítő ún. Piszisztratosz-bizottságnak Bocatius János — Bocat(ius) János, vagyis Bock, Johann (1549—1621) né­met származású humanista. Budolf császár, majd Bocskai udvari költője, később Bethlen Gábor híve. Verseket és történelmi műveket írt. Hajadat ha kened, gyakran ennek vize lágy meleg napokon megfeketithette. Zsá­­lyábul bort csinálni sok dologra hasznos, melyrül a mi orvos borunk között eleget ir­tunk. A senyvedteknek apró golyóbisocs­­kákat igy készít Matthiolus; végy spikinárd­­bul és gyömbéréül, mindenikébül két drachmányit, megaszott, megtört és szitált zsálya magot, nyolc drachmányit, borsót tizenkét drachmányit és a zsályavizzel ap­ró golyóbicskákat csinálj; s reggel éhomra egy-egy drachmányit adj bé a betegnek, meg annyit estve; s azután adj egy kis vizet reá felül inni. Orpheus azt hagyja, hogy a vérfolyóknak adjuk a zsálya vizét innia éhomra, mézzel egyben és eképpen annak erős menését állítja vala. Némelyek étek szerszámozására és sózásra élnek ezzel a zsályával, hogy a félig elájult étel kívánást felinditsák, kiváltképpen amikor a gyomor gonosz és nyers nedvességgel rakva. Itt el nem akarom hallgatni azt, hogy a kertben ahol zsálya van, ruta is légyen, másképpen a kígyók, békák, varas békák meg fogják harapdálni, a véle élőknek nagy veszedel­mekre, mivel ez körül szoktak lakni. Mely dolgot szép és emlékezetre méltó históriá­val irt le Bocatius János, egy ember felől, ki szeretőjével játszódván a kertben s Ínyét zsályával vakarván és törölvén, ugyanazon helyen leesett, megholt; honnat gyanuság­­ban esett az asszony és hogy mérget adott volna néki. Midőn penig azon kertben vitetné a bí­ró, leszakasztván azon zsálya ágat, mely­­lyel a megholt ember Ínyét vakarta; mi­képpen vakarta s hogy esett, mutatni akarván a bírónak, az asszony maga Ínyét kezdi vakarni, s ugyanazon helyen a jelen valóknak nagy álmélkodásokkal, leesett. Mely dologra nézve az okos és természeti dolgok felől nem szinte tudatlan biró, azon zsályárul kezdett gyanakodni, és ezért mindjárt kiásatta; mely midőn ásat-170

Next

/
Thumbnails
Contents