Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

kenyeret sem eszik vala, amint Írja Plinius, ki ez dolgot érti a metélőhagyma felől, melynek ezen Nero fejedelem méltóságot adott. Némelyek megpróbálták azt, hogy a párhagyma vizét borral egyben bevévén, ágyék fájdalmát meggyógyították és a tö­rött részre tévén, azt jobb korban állítot­ták, mit mondjak többet. Ezennel gyógyítasz méhet, bézárlottat, Ez gyümölcsözőkké tészen leányokat. El nem kell vesztegleni, amit Írnak Dios­­korides, Plinius és Celsus, hogy a párhagy­ma szorít és a vért megállítja, amint meg­mondok; melyre nézve a sebre hasznosan tétetik. Melyet Q. Serenus el nem hallga­tott, igy szólván. Felette kinyílt seb kömény hamujátul, Bévonódik avagy hasznos párhagymátul. Ezen párhagyma magvát, ha megtöröd és malosa szőlőben, vagy fő borban meg­iszod, nehéz vizeletet — amint megmon­dok — gyógyít és a vizelő eszközöket tá­gítja. És ha párhagyma vízzel elegyítesz lúd kővárit, s azzal kened az asszony mé­hének külső részeit, hószáma után — a bévonódott méhet megtágitja. Ezen vizet, ha lágy meleg vízzel egyben issza a terhes asszony, hatalmason munkálkodik a mag­zat kiadásában. Némelyektül úgy hallottam, mint szem­mel látott dolgot, hogy a párhagyma mag­va mirrhával és vízzel, vagy útifű vizével öszvetöretvén, igen jó segítség a tüdőből, vagy mellbül való vérpökések ellen. Ugyanebben két drachmányit egynéhány mirtusz szemmel és kövér porcsin vízzel ezent cselekszi. Továbbá a párhagyma le­velét, ha megfőzöd, ennek páráját zsályás és borostyános fő borban első részeden béfuttatod s meleg füvét hasadra kötöd, mirtusz dió — Mirtaceae családba tar­tozik a brazil eredetű Acea sellowia­­na, a mirtuszdió valószínűleg ezt je­lenti Hippocrates — Hippokratész (i. e. 460—377 k.) görög orvos, természet­kutató, nagyhatású gondolkozó. Az orvosi eskü főbb gondolatai tőle szár­maznak. Eubanus — Eubanus, Hessus Helius (1488—1540) német, de újlatin nyel­ven verselő humanista. Családi neve Koch volt. Egyetemen tanított, a ter­mészeti jelenségekről vallott nézeteit versekbe foglalta. Luther Rex Poeta­­rum címmel illette. Tiberius — Tiberius császár i. e. 42— i. sz. 37 között élt, i. sz. 14-től római császár galles — csergubacs Galenus — Galenus (Galénosz), Clau­dius (i. sz. 130—200) görög orvos, kis megszakításokkal Pergamonban és Kómában praktizált, a császár házior­vosa volt. Több mint 100 művet alko­tott, de alig maradt fenn valami írásai­ból, csak utalásokat találhatunk azok­ra (pl. drogok). Aristoteles — Arisztotelész (i. e. 384—322) görög filozófus, természet­­tudós, a tudományos gondolkozást évezredekre befolyásolta, illetve hat is rá Nero — Néró (i. sz. 37— 68) véreskezű, kegyetlen római császár (i. sz. 54— 68), különc hóbortjaival bőségesen foglalkozik az irodalom; önkezével vetett véget életének 155

Next

/
Thumbnails
Contents