Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

Az Orvos kert második mezeje, melyben vadnak egynéhány ennivaló gyökerek négy ágyban I. ÁGY. A kerti párhagyma és annak orvossági Egynéhány ennivaló gyökerek orvosságit itt leírni igyekezvén, a párhagymán kez­dem írásomat, melytől írja Sotion, az gö­rög földi munkárul Írott könyvében; hogyha megtöröd és rákötöd, a csúszómá­szó állatok marását minden más patika szerszámnál elébb meggyógyítja, s mag­­vát, ha aszú szőlővel megeszed, a vizelet nehézségét jóra fordítja. Ismét régi vérpö­késnek segítségül lészen, ha hidegleléssel nem lészen együtt bizonyos mértékben, megannyi mirtusz dióval, vagy gallessel és tömjén liszttel béadod. Hippocrates min­den elegyítés nélkül parancsolja, hogy ad­ják bé és a gyakori ételétül a párhagymá­nak eltilt, mivel a szem fényét megtompit­­ja és a gyomrot rosszul tartja. Melyre néz­ve igen szépen irt hassiai Eubanus, ilyen­képpen: Párhagyma darabja megbántja a szemet, S terhével megnyomja a belső részeket. Nem annyira fog ártani, ha megfőzöd, úgyhogy majd kidagadjanak, mivel igy nem kevesebbé táplál ez, mint a hús, noha a gyomor nehezen emészti meg, az ő nem tudom micsoda, töves részei miatt. A nyers párhagyma bő vizét Plinius a letörlő orvosságok közé számlálja, mivel az a hi­re, hogy Méla, szentelt vitéz, midőn az ő gondviseletlensége miatt, mint büntetésre méltó hivattatnék Tiberiustiü, nagy két­ségbe való esése közben, párhagyma vizet négy tallér nyomónyit bévett, mely miatt mindjárt minden gyötrelem nélkül e világ­­bul kimúlt. A párhagyma, ha mézzel ösz­vetöretik, a fekélyt tisztítja, az idétlen szü­lés miatt való folyásokat, kevés vizét téjjel egyben, ha megiszod — megállítja és a ré­gi köhögést meggyógyítja, amint a fürül iró poéta feljegyzetté. Ha asszony tejével a párhagyma vizét, Elegyíted s iszod csakhamar meggyógyít Régi horutokat és sokféle vétkét Tüdődnek, s idővel adja egészségét. Hasznosan adják azoknak is, akik mér­ges kigyókrul marattattak, sőt ha mézzel öszvetöröd, hasznosan ezektül megmart helyre tészed. Ha ezenkívül vizéhez har­­madrészéni mézet tészesz, s orrodban, vagy füledben cseppenként csepegteted lágy melegen, főnek hideg fájdalmit meg­állítja. Ezen vizet, ha ecettel, vagy gallessel elegyíted, s homlokod véle törlőd, orrod­­vére folyását megállítja; amely úgyis meg­­lészen, ha egy kevés tömjént hozzá tévén, orrodba szívod, sőt ezen amely betegsé­gét mézzel egyben egészségére fordítja. Itt el nem kell hallgatni, amit Galenus ir, hogy a párhagyma keserűségét levetkezi és kevesebbé puffaszt, ha két vízben fő­zöd meg, s azután hideg vízzel megöntöd, mely módon mondják felőle, hogy a mód nélkül való hasmenést megállítja, s nehéz szólást megállít, a torok egyenetlenségét megegyenesitvén ragadó nedvességgel. Mely okért a fogoly madarak is, ha Aristo­­telesnek hiszünk, ezzel élnek szavok ékes­ségének megtartására. Innét kisebbé kell csudálkozni, hogy Nero olajjal párhagy­mát evett hónapok bizonyos napjain, ékessé szólásnak okáért; midőn efelől ve­szekednék, a szóviselésre tanító mester­rel, mely időben semmi egyebet, sőt még 154

Next

/
Thumbnails
Contents