Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)
Szádor hamutul, mely gyakorta tisztátalan, meg ne izetlenüljön, vagy a füstiül is. Vadnak olyak, kik fő borban főzik meg, de igy inkább szőrit, mint hogyha lévben főzöd meg. A berekenye és nas[z]polya, melyek fájókon ritkán érnek meg, ha megszeded, még azután sok üdővel hagyják el savanyúságokat; azért ha ki szükségképpen, vagy akaratjábul akar ezzel élni, süsse meg, vagy borban főzze meg, hogy savanyúságát levetkezze. Más gyümölcsök, szerszámozással vetkezik le savanyúságokat, mint ez éretlen olajfa gyümölcsök, mikor magok levekben úsznak, mely okra nézve a görögök cokim bacleseknek hívják; ismét a dió, mikor maga füszerszámában úszik, mivel igy mértékletesen savanyodik meg, és nemigen sért. De ez nem annyira látszik meg az olajdiókban, mint a közönséges dióban, mivel méz és nádméz nélkül füszerszámolni szokták ezeket; s ezért ritkábban is kell enni. A nedves szorító gyümölcsöket jobb száraz üdőkben, nyárban s ősszel, mint télben enni; a száraz gyümölcsöt penig, ha édes, télben és tavasszal; aminémü a gesztenye és pálma dió. Mivel a pálma diónak nem tudom micsoda nagy szorító ereje vagyon. Ha penig a szükség kényszerít, hogy télben és tavasszal gyümölcsöt egyél hasad megindítására, étel után hasznosan ehetel pálma diót és aszú szőlőt magvával együtt, csakhogy semmit felül reá ne igyál. Azon megesik, ha étel előtt száraz fügét kenyér nélkül eszel, utol penig pálma vagy olajfa diót, melyek után egynéhány aszú szőlőt, minden ital nélkül. Ha ki akkor nedves gyümölcsöt akar enni, ezek közül az ártalmasabbakat eltávosztassa, mint a telelő szőlőt, mivel a vesének és hólyagnak árt. Ismét ha valami nedves gyümölcsöt akarsz étel előtt enni, mely hasadat tisztítja, alkalmatos lészen 150
