Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)

szersmind tiszta és gyenge folyamatot nyújtanak, melyre nézve az égi vizeknek tajtékjának is hivattatnak az havak. Azért ezekbül folyó nedvesség mód nélkül alá ne folyjon és a földet meg ne részegitse, hanem aszerint mint szomjuhozza, lassan csepegjen, s mint egy emlőbül tápláljon mindeneket, semmit is vizének kiáradásával ne bántson.

Azért az hó és idejénkoránt való hideg az élő fáknak és gabonáknak igen hasznos, amint ha Istennek tetszik, meg fogjuk mutatni a mi munkánkban, melyet az élet drágaságának, vagy olcsóságának jeleiről irtunk. Az hó azért mind az élő fák, mind a gabonák erősen megmaradásokra igen használ, ugyanis igy csíráznak jobban. Ami a vizet illeti, az legalkalmatosabb, mely a virágzás előtt lészen, akkor, amikor már táplálják az élő fák az ő ágokat nem is mindjárt penig, hanem amikor már erősek az ő csirájok.

Amely élő fák az ő gyümölcsöket sokáig eltartják, továbbra való étket is egyszersmind kívánnak, ezeknek a késő vizek szoktak lenni hasznosak.

Továbbá mindenféle élő fák külön-különféle módon kívánják, mivel nem mind egy időben érnek és azért azon sebes esők némelyeknek ártanak, némelyeket segitnek, ugyanazon nemükben is. Amint az eleve érő körtövély más időben kívánja az esőt, a későre érő megint más időben. Vadnak olyak, kik az éjjeli záporokat a nappaliak elejökbe tészik, arra nézve, hogy a nap sütése azokat nem oly hamar viszi el. De miképpen kelljen az élő fák tövére ereszteni a vizét, s ott megtartani is, miképpen halljad Vergiliust:

Ördögszem

„Nagy iható követ, vagy elsenyvedt csigát, Afféle, mert ezek közt folyatod a vizet, S alámenni látsz gyenge leheléseket, Melyekkel vetemény mutassa erejét.”

133