Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
Hegyi árvácska megént egy vagy két étszakán áztatják, hogy a sót kivonják belőle. Azután egy ónos vasfazékban, melyben halat szoktak főzni, friss vízben megfőzik mindaddig, mig a sárga héját egy kevéssé bényomhatni. Azután tiszta deszkára rakják, mind fejér bélivel együtt, ha tudniillik, együtt főzték. Mert a sárga héjának tovább kell főni és ha ez egy kévéssé felforrott, azután tészik szép fejér tiszta letajtékozott nádmézbe és négy napig benne hagyják, s megént meghigul a nádméz; azért ismég tyukmony fejérével megtisztítják és keményítik. Azután szőrzacskón által szűrik és megént a citromra töltik; igy cselekesznek háromszor vagy négyszer, mely jobb lészen és tovább tart. CCCLIV. Másképpen a citrom héját bécsinálhatni, mikor azt szépen lehámozták, kilenc napig áztassák tiszta kutvizben, ötödik napon szűrjék le a régi vizet és töltsenek más friss vizet reá. Elmúlván a kilenc nap, vessék megént friss vízbe és áztassák addig benne, mig megédesül a héja és minden keserűségét elvesztette; elannyira meg is vékonyodott, hogy csaknem által láthatni rajta. Azután azt a héját tegyék ónos réz- vagy vasfazékba; töltsenek tiszta kutvizet reá és főzzék addig, mig meglágyul; ha mind béfőtt a viz, töltsenek jó szirupot reá, akár birsalmábul, melynek egy része nádméz és harmadrésze viz s tegyék eleven szénre, mig megfő sűrűén. Töltsék le azután a szirupot róla, tegyék egy üvegbe és töltsenek bőven levet reá, hogy megkeményedjék. Aki akarja, drága füszerszámot is tehet belé. így mind narancs, lemonia héját és több effélét bécsinálhatni. Ha akarod, igen apróra és vékonyra metélheted a citrom avagy narancs héját. CCCLV. Aki akarja, a citrom héját áztassa meg három nap és három éjjel friss kutvizben, hogy kivonja a keserűségét. 122
