Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
Azután főzze meg más friss vízben, mig valamennyire meglágyul, szedje ki a vízből, tegye két tiszta ruha közé, hogy ne érjék egymást Ha a nedvesség leszivárkozott róla, csináljon nádmézbül levet, mint oda fel; hányja belé a héját és főzze meg egy kévéssé. Azután tegye egy edénybe a héját és főzze meg szirup formában, sűrűbben a nádmézet; ha meghűlt, tölts a héjra, hogy két ujjnyi szélességre feljebb légyen a lév, hadd álljon benne négy napig; azután még egyszer forralja fel a levet. Efféle citromhéj igen hasznos minden dögleletesség ellen, méreg ellen; kiváltképpen pestiskor; megerősíti a szivet és megvidámitja. A narancs héját is szinte igy csinálhatni be, csakhogy valami két nappal tovább kell áztatni, mert keserűbb a citromhéjnál. Ez a narancshéj igen jó a gyomornak, a szeleket kiűzi és a hasrágást is megcsillapitja. Ha szárazon akarod hagyni minekutána egynéhány nap a mézben, vagy nádmézben volt, szedd ki belőle, rakd szép tiszta deszkára, vagy medencébe; tedd meleg helyre, hogy száradjon meg; de gyakran megforgasd, hogy egymáshoz ne ragadjon, avagy meg ne égjen. így csinálhatsz egészen is narancsot bé. Ha a fejér bélit akarod bécsinálni a héja nélkül; hámozd le a héját szép vékonyon és a belső leves bélit is mind magostul, áztasd meg friss vízben, kilenc vagy tiz napig; tovább is, ha szükség lész. Minden nap megváltoztasd a vizet, a citromot is minden nap két tiszta ruha között megtörüld és kinyomnád egy kévéssé a vizet belőle. Ha elégségesképpen megázott, főzd meg; amint oda föl. Ekképpen a temérdek görögdinnye héját is, avagy bélit bécsinálhatni, ha a külső kemény héját lemetszik és a magvát is. Hasonlóképpen az éretlen dinnyét is, uborkát is, tököt is. Ha kinek kedve tartja, együtt csinálhatja ezeket is citrommal. Ezeket hosszattára kell metélni. Némelyek hat nap áztatják jó erős ecetben; azt let öltvén, megént más esetben meg annyi ideig áztatják. Azután két ruha között megszárasztják és nádmézbe teszik, mint oda fel. Ha ki egészen akarja bécsinálni a narancs héját, csináljon felül, ahol a szára volt, öreg likat; s azon vonja ki mind magvát, bélit a narancsnak. Hogy a héja igyen vékonyon maradjon, tegye meleg vízbe; azután vedd ki, s főzd sok vízbe, hogy elvesztesse a keserűséget; egynéhányszor más-más vizet töltsön reá, mig semmi keserűséget nem érzeni rajta. Azután vedd ki a tüztül, hányd meleg vízbe; olvaszd meg a nádmézet lassú eleven szénnel, de ne hértelen, azonban rakd szitára a narancsot, hogy megszáradjon. Tedd azután a nádmézbe, hadd főjjön meg, jó sűrű szirup lészen belőle. A főzésben szüntelen keverned kell, ha megfőtt; vedd ki, hadd folyjon jól ki a nádméz, amely a narancshéjban vagyon; tedd a szobába, hadd száradjon meg. Egyébként ha négyszegletűén metszed a narancsot, elsőben mikor egész, a sárga héját valami reszelő vassal lereszeljed és tartsd meg konszervának. CCCLVI. A leves bélit a citromnak, narancsnak, limoniának kimetszik és kipréselik, avagy sajtolják; a birsalma lévvel megfőzik, édesítik és formába vagy iskátolába töltik s kedves lészen, ha az asztalhoz adják, elmetélik. Ugyanezen t csakúgy is csinálhatni, ha szépen leszedik a belső hártyájárul és nádmézzel bécsinálják, amint szokás. Ha higan és szirup formára akarod a levét, facsard szép tiszta ruhán által és főzd meg igen lassú tűznél, hogy harmadrésze béfőjjön; ha megfőtt, szűrd által s hagyd úgy, hogy szálljon le. Ebbül a lévbül másfél fontot végy és keverj egy font szép fejér nádmézet közibe, hogy elégséges sűrűsége légyen. Ha megfőzöd, egy font citromhoz fél font nádmézet ve123
