Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
csutkáját ki kell metszeni és a szárát rajta hagyni; s egy késsel megvakarni; hogy fejér legyen. Ha nagy a körtvély, kétfelé metszeni és a magvát ki kell a közepibül metszeni, mikor hámozod; hányd hideg vízbe, hogy meg ne feketedjék. Azután a vízbe, hadd forrjon fel egyszer, hogy a nádméz inkább által hathassa. Vedd ki a vizbül és egy szitán, avagy tiszta ruhán szárazd jól meg. Minekutána megszáradott, mérd meg és valamennyit nyom a körtvély, annyi font nádmézet tégy hozzá; törd darabokra azt, tedd vas, vagy réz fazékba a körtvélyt; tedd reá a nádmézet, tölts egy kevés hideg vizet hozzá, hogy a nádméz inkáb elolvadjon. Tedd a tűzhöz és főzd meg, úgyhogy a lév, avagy nádméz mindenkor a körtvélyen felül légyen, hogy mind egyaránt főjjön. A tajtékját szüntelen hányd le és gyöngén megkeverjed, hogy a körtvély ne maradjon csak mind egy helyen, de elébb le ne vedd a tűzről, hanem mikor Ítéled, hogy elégedendőképpen megfőtt. Melyet arrul vehetsz eszedbe, ha a lév nem emelődik annyira immár fel, avagy ha az óntányéron a csöpp el nem folyik, amint oda fel. CCCXXVIII. Ha elégedendőképpen megfőtt, vedd el a tüztül, tedd cserépedénybe (mert egyébként a réztül olyan szint és izet vonsszon magához), hadd álljon három, vagy négy napig egy helyben, hol a por nem éri, hogy minden nedvessége a körtvélynek felül lebegjen és a nádmézet magához vehesse. Negyednap múlván tekéntsd meg, ha nincs-e valami viz a szirupon felül; ha van, töltsd le róla és töltsd a levet vas vagy réz fazékba és főzd megént meg. Azután hidegitsd meg egy kévéssé cserépedényben, minekelőtte el akarod tenni, hadd álljon födetlen négy vagy öt napig. Ha azonban megént viz volna rajta, merd le róla, fedd bé egy papirossal; de az edénynek oly telinek kell lenni, hogy a papiros elérje a szirupot. CCCXXIX. Másképpen is csinálhatod bé a körtvélyt. Reszeld meg a körtvélyt mind héjastul, tedd egy zacskóba, facsard ki a levét; hámozz más körtvélyt, metéld igen vékonyan és apróra, tedd a kifacsart lévbe, hadd főjjön együtt s keverd jól meg egy fakalánnal. Ha édesen akarod, ne főzd sűrűén. Ha nincsen nádmézed, főzd sűrűbben. Ha birsalma leved vagyon, tölts hozzá, s jobb lészen, eltarthatod tovább is. Ha akarod, végy körtvély levet és semmi nádmézet hozzá; hadd főjjön, még Ítéled, hogy valami formába öntheted és iskátolába teheted; szép és jó lészen. Efféle körtvély levét, ha ki akarja, étekben is teheti méz helyett és apróra tört fahéjat, szegfüvet is tehet belé. CCCXXX. Némelyek a körtvélyt borban is csinálják, ha azt szép tiszta üdőben leszedik kézzel, amely nem férges s nem törődött. Ha jól meg nem ért volna, rakják valami meleg helyre (ahol szél nem éri a levegő ég) deszkára avagy asztalra, hagyja úgy állani majd egy hónapig, de kézzel nem kell sokat illetni, mert attul hamar megrothad. Minekutána az ilyen áliástul jól megért a körtvély; azután rakd renddel egy öreg edénybe, akár cserép, akár fa, akár ónbul legyen s tölts jó erős óbort reá és nyomtasd jól meg, hogy ne lebegjen a körtvély benne. Némelyek szőlőlevet is tésznek közbe. Mások, akik nemigen bővelkednek borral, a megirt módon leszedik és jól megérvén, edénybe rakják. Csakhogy elsőben nyers diólevelet, mely egy kévéssé meglankadt, a szárárul leszakasztanak, s azzal az edény fenekét béfedik és azon felül rakják renddel a körtvélyt. Azután ismét diólevelet, arra egy rend gyümölcsöt és mind igy, még megtelik az edény. Megnyomtatván, friss vizet 110
