Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
Tarka iszalag mint meggyet, cseresnyét és több hasonló héjukat nem kell hámozni, avagy elébb megfőzni. Amelyeket elébb megfőznek, azokat egy szitán jól meg kell szárasztani és azután mézben főzni, s a tajtékot szüntelen lehányni. Ha azt akarod tudni, megfőtt-e elégségesen; végy egy óntányért, csöppents a levébe ennyihány csöppöt reá, fordítsd félre a tányért és ha megáll rajta a csöppentett lév; jól vagyon. Ha pedig lefolyik, tovább kell főzni. így csinálhatsz bé minden gyümölcsöt, mézben. CCCXXIV. Ha mustban akarod csinálni, végy három rész édes mustot a kádbul, vagy prés alul; tedd egy vasfazékba, főzd meg jól eleven szénnel, vagy lánggal (de meg ne égesd, vagy kozmásitsd), hadd főjjön bé két része és a harmadik, amely megmarad, olyan sűrű légyen, mint az ide feljebb leirt méz. Ezzel minden gyümölcsöt bécsinálhatsz. Mind méz helyett élhetsz véle az étkekben. Azt is akarám eszekbe juttatnom a kertészeknek, hogy én nem akarok igen mesterséges és drága liktáriumoknak csinálásárul szólanom, hanem amint ezen könyvek alkalmatossága hozta; némely gyümölcsöknek mézben vagy nádmézben együgyű bécsinálásárul, mely által utat akarék mutatni, hogy beljebb mehessen, akinek kedve tartja, a mesterséges liktáriumoknak főzésére. CCCXXV. Az almát nem szokták ilyen liktáriom formára bécsinálni, hogy sokáig tarthassák, hanem fényes liktáriom módjára főzik néha a levét és magát is egészen, mint a birsalmát. Végy apró egész almát mind héjastul, csak a csutkáját mesd ki és a szára körül egy kévéssé a kés hegyével; hadd forrjon egy kis ideig, azután szárazd jól meg, minekelőtte a vasfazékba tészed. Egy font almához három fertály nádmézet végy, más jó almának héját főzd meg, sajtold jól ki, avagy facsard ki a levét, akár egy szitán verd által. Azután töltsd azt a 108
