Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

főjjön jól meg eleven szénnel, avagy jó száraz fábul csinált lángon, amely nem füstös, se szagos; hányd le szüntelen a tajtékját mindaddig, mig megemésztődik a viz. Azután szűrd által a megtisztított mézet, egy tiszta fejér ruhán és tartsd meg, mig szükséges.

CCCXXI. A nádmézet is hasonlóképpen meg kell tisztítani, minekelőtte valamit bécsinálnak véle. Végy nádmézet, amennyivel akarsz élni; törd apró darabokra, tölts vizet reá, tedd lassú eleven szénre, hogy olvadjon el. Azután végy ennyihány tyukmony fejérit, amint több vagy kevesebb a nádméz, avagy tisztább; úgymint egy fonthoz végy két tyukmony fejérit, tedd egy tiszta edénybe; tölts friss tiszta vizet reá, verd jól öszve a sodrófával; avagy apró tiszta vesszőcskékbül csinált seprücskével azt a tajtékot, s öntsd a forrott nádmézre; minden rútságot magához vonsszon, hadd főjjön mind együtt jól bé, szűrd által egy tiszta ruhán. Ha pedig még ez sem volna elégedendő tiszta, tedd megént a tűzhöz és tiszta vizet reá, hadd forrjon meg ismét; és más tyukmony fejérit verj a forró nádmézhez, szűrd által, eképpen bánjál mindaddig véle és hányd le a tajtékját, mig szintén megtisztul. Azután főzd meg, hogy oly sűrű légyen, mint közönséges méz, mikor megfürödik magátul; azt tartsd meg, s mikor szükséges lészen, élj véle. Ezzel a tyukmony fejérével élhetsz a mézben is.

CCCXXII. Ha azt akarod tudni, ha elégedendőképpen megfőtt a méz, végy egy egész tyukmonyot, vesd belé a mézbe, és ha alá mégyen a fenekére, nem főtt eléggé meg. Ha feljül lebeg, szinte jól vagyon a gyümölcsök bécsinálásához.

CCCXXIII. Ha ki gyümölcsöt akar bécsi riálni, elsőben hámozza meg. Némelyeket elébb meg kell főzni, úgymint almát, körtvélyt és más effélét. Némelyeket, ugyeleven szén — (fa)szénparázs tajték — hab

nyospola — a naspolya régies tájneve

oximel — mézes ecet

liktárium — sűrűre főzött, cukrozott mézes orvosság

107