Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

megmarad. Hasonlóképpen, ha mustba hányják, nyersen megmarad a söprűjében. CCCXVIII. Ezen mesterségekkel tart­hatni meg frissen a körtvélyt is. Némelyek a fábul fürészlett hulladékba tartják, avagy a diófának száraz levelei közé rak­ják, avagy szőlőmag közé, melyet édes sző­­lőbül kipréseltek; úgyhogy egymást ne ér­jék. Vannak akik cserépedénybe tészik és egy kevés sót, bort, mustot töltenek reá, s úgy tartják. Ha felfüggesztik cérnára vagy kákára, sokáig megáll — az alma is. A birs­almát is, a megirt mesterségekkel eltart­hatni frissen; a bornak is jó szagot ád. A szilvát tiszta és uj edénybe tegyék, édes bort töltsenek reá és az edényt jól bécsi­­nálják; s úgy hagyják, mig élni akarnak vé­le. A cseresznyét szedjék le, minekelőtte a nap felkél és tegyék egy edénybe, mely­nek a fenekére borsfüvet, azaz csombort rakjanak; annak fölibe cseresznyét avagy meggyet; erre megént füvet, arra ismét cseresznyét, mindaddig, mig megtelik az edény. Azután töltsenek oximelt reá, azaz olyan mézet, melyet ecettel együtt főzte­­nek. Nádban is tartják. Efféle leves gyümöl­csöket, azoknak kifacsart levekben is tart­hatni nyersen, kiváltképpen a szederjei. CCCXIX. Barackot nehéz frissen tarta­ni, mindazáltal némelyek kölesben tartják, avagy félig elforrott mustban, avagy gyan­tás edényben és amint feljebb megirám. A nyospola sokáig megmarad a fáján, avagy szurkos edényben, félig főtt mustban. Tiszta üdőben, dél tájban szedjék; szecs­kában vagy polyvában tartsák, hogy egy­mást ne érjék. Ha a szárával szedik, mikor még éppen meg nem érett és öt napig sós vizben áztatják, azután félig főtt mustba hányják, hogy úszkáljon benne; jól meg­marad. A mézben is eltarthatod, ha éretlen szeded le, a szalmán is. A berkenyét szed­jék le, mikor még kemény és ha lágyulni kezd, rakják cserépedénybe, még meg nem telik; följül csinálják jól bé gipsszel, ássanak két lábnyi vermet száraz helyen; temessék el abban a szájával alá és tipor­ják jól meg a földet rajta. Egyébként szá­raz helyen akárhol is eláll a berkenye. Né­melyek nyersen, mind ágastul függesztik fel egy hordóban, melyet szurokkal ken­tek bé, az ágait is azzal szokták békenni; azután béverik és hogy semmi levegő ég ne férkezhessék hozzá, gipsszel jól béke­­nik a dugóját és a viztül, avagy akárminé­­mü nedvességtül jól megoltalmazzák. XVI. RÉSZ Miképpen kell a gyümölcsöket mézben vagy nádmézben csinálni liktárium formára CCCXX. Amely méz az orvosságokra és bécsinálásra legalkalmatosabb, annál elsőben ismerése a szaglásban áll, ha édes szaga van, az izében; ha valamennyire erős, csípős; nem igen sürü, szép arany­színű sárga, világos, kövér. A kikeled méz legjobb, azután a nyári, a téli legalábbvaló. Minekelőtte pedig a mézzel liktáriumban vagy más orvosságokban éljenek, meg kell azt tisztítani és a tajtékját lehányni, ahhoz pedig igy juthatsz. Végy olyan mézet, ami­­nemüt oda feljebb leírtam, tedd tiszta réz­edénybe, vagy más fazékba, akár mázos serpenyőbe; tölts félannyi vizet reá, hadd 106

Next

/
Thumbnails
Contents