Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

gyümölcs, mivel a hideget inkább szereti, hogy sem a meleget, csakhogy ne légyen olyan hideg, mely által megfagyjon. Noha némelyek nem szeretik, ha a szél igen által járja; úgyis tartják a gyümölcsöt, hogy kicsiny általagba rakják és aki akarja; hasonló fának leveleit hányja közbe-közbe és jól békeni szurokkal a hordócskát akár kívül, s akár belől, hogy viz vagy levegő ég által ne hassa. Azután száraz fövenyes földbe elássa térdig, vagy mélyebben is és földdel föltölti, avagy a kútba bocsátja, s ott áll télben, amég akarja; de ha egyszer megkezdik, el kell azután kőteni. így csinálhatni bé nyers cseresznyét, meggyet, barackot, szilvát és többet.

CCCXVII. Vannak más sok aprólékos módok, a gyümölcsök bécsinálásában, hogy sokáig frissen és nyersen elállhassanak. De nem annyira haszonra, mint pipeskedésre és ujságrul való mutogatásra, úgymint mikor cserépedénybe tészik, amelyet kívül jól békennek viasszal; azután a száját is erősen bécsinálják. Ha diólevelet tésznek alája, mind színét, mind szagát megtartja; még jobban, ha mindeniket nyers diólevélbe takarják különben; és leveles dióággal béfödik, hasonlóképpen fügelevéllel is és szőlőlevéllel. Mások fejér agyagba takarják, s a napon megszárasztják és frissen marad. Némelyek csak a szárát takarják fazekas agyagba. Némelyek olvasztott szurokba mártják azon szárát, s úgy tartják a deszkán; némelyek minden almának különb ládácskát csinálnak, de ez nem a mi országunkba való. Vannak akik mézben tartják és igen egészséges, kiváltképpen a birsalma. Azt is jól észbe kell venni, hogy egyféle almát együvé rakjanak; másfélét máshová. Mert ha mind öszvezavarják, hamarább megrothad egyik a másiktul. Ha buza, árpa, rozs és több afféle közé rakják az almát, frissen

Kutyabenge

105