Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
CCCXIII. Arra is jól reá kell vigyázni, hogy minekelőtte leszedjék a gyümölcsöt, meghagyják azt illendőképpen érni. Ezt pedig mind idején, s mind későn érő gyümölcsben meg kell tartani. A megérésnek jele az, ha a gyümölcsnek magva fekete. Ami a későn érő és tartani való gyümölcsöt illeti, azt szép tiszta üdőben (és némelyek Ítéleti szerént) mindjárt holdtölte után, tiszta kézzel kell leszedni. Némelyek zsákba szedik, de jobb öreg kosárba, melyet kajmócson felfüggesztenek az ágra és mikor megtöltik, kötélen bocsátják alá, hogy ne légyen szükséges oly gyakran fel s alá hágni a fára; úgyhogy meg ne törődjék a gyümölcs, mivel mentül kevesebbet törődik, annál tartósabb. Noha a Felföldön, s némely más helyeken is Magyarországban, ahol sok terem és nem érkeznek a kézzel való szedéshez, csak lerázzák jobb szerént a fárul; kiváltképpen akit ottan Kormos almának hinak és más kemény gyümölcsöt, s még is eláll. De mégis jobb, ha kézzel szedik. Némelyek valami hosszú póznának végén, egy kerekded deszkácskán, kerekdéd kosárocskát, avagy sövényecskét csinálnak, s alul két vagy három szerén megfonják; a több részét a karócskáknak kihagyják, s azokkal közbe vévén az almának szárát, szép gyöngén egyenként letörik, és a kosárban marad. De efféle eszközzel Magyarországban kevés almát szednének, nem is érkeznénk reá. Mindazonáltal, nem árt a kertésznek olyat tartani, hogy mikor az éretlenek között valami érett gyümölcsöt talál, azt leszedhesse. CCCXIV. Minekutána leszedik a gyümölcsöt, nem kell mindjárt a pincébe, avagy boltba vinni, mert eleinten igen izzad, azután a rothadásra hajlandóbb; hanem elsőben, vagy a kertben rakásba hagyják, tiszta üdőben egynéhány nap, vagy valami száraz helyre töltsék a héjazat alatt, akár szellős kamrába, mig megtikkad. Azután vigyék a pincébe, avagy boltba. Némelyek hordókba verik mindjárt, méhelyt leszedik, és a kertben hagyják egy, vagy több hétig is, hogy megszelídüljön a gyümölcs; s azután tészik a boltba. A boltnak pedig, avagy gyümölcstartó hélynek, nem délre, hanem északra kell lenni; az mely legjobb, mert úgy sokkal tovább tart a gyümölcs. Csakhogy ne légyen birsalma közte, mert az, az ő erős szaga miatt ártalmas a több gyümölcsnek. Ha ki azt akarja, hogy tovább tartson, kiszedje előbb közüle a rothadtját, férgesét, törődöttjét és úgy rakja szalmára. Némelyek ritkán rakják, hogy egymást ne érjék és meg ne rothadjanak egymástul. Mások csak a földre hányják a szalmát és arra garmadába rakják a gyümölcsöt. CCCXV. Mások állásokat csinálnak deszkábul, arra szalmát, vagy anélkül rakásba rakják és néha-néha kiszedik a rothadtját. Mások diólevelet raknak alája. A Felföldön, Bodrogközben, Szamosközben, a Tisza mellett, ahol sok gyümölcs terem, egy övedzőig való vermet ásnak ott kinn a kertben, száraz helyen és szellőn; annak szélessége majd másfél ölnyi, hosszasága három vagy négy és amint ki akarja. Azt alul megrakják szalmával, vagy sással, az oldalát pedig náddal minden felől; s megtöltik tetézve almával, jól vermen felül. Azután sással jól béfödik, hogy a viz belé ne szivárkozzék és ha a hó jegesi, szépen megmarad alatta az alma, igaz, hogy felül valamennyire öszvefagy, de azon alul igen frissen megmarad. Más országokban szecska vagy polyva közé is csinálják hordóba. CCCXVI. A régiek azt kévánták, hogy a gyümölcstartó hely hűvös légyen és annak észak felé ablaka légyen, úgyhogy ha szép tiszta üdő szolgál, azt kinyithassák; de a meleg déli szelet be ne bocsássák. Mert azáltal megtöpörödik és fonnyad a 104
