Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
Sóskaborbolya héját, nem árt mindjarast a fának, csak környös-környűl ne hámozza le; mindazonáltal, ahol megrágja, ott agyaggal elegyített tehénganéjjal bé kell kötni. Ha azt akarod, hogy egy állat se rágja meg a fát, vedd annak az állatnak jó meleg száradt ganéját, egy kevés agyagot, törd öszve, tégy ahhoz két vagy három gerezd fokhagymát, melyet apróra törtél és keverd öszve; tölts vizet reá, kend meg avval a fát; egy sem rágja meg azok az állatok közül. Ismét ha ősszel, valami rut disznóhájjal megkenik a fának tőkéjét, ne féltsék a nyulaktul. Ismét, hogy az állatok ne ártsanak a gyümölcsfának, ökör vagy tehén ganéjt ember vizelettel öszvekevernek és azzal öntözik a fiatal fákat. Avagy ebganéjt törnek öszve régi büdös ember vizelettel és azzal öntözik környös-környül a fiatal fákat. Ismét tehénganéjjal, melyben ökör epét tettenek, avagy üröm lével kenjék meg a fát, se nyúl, se kecske nem árt néki. Télben a fiatal fák körül zsupszalmát kössenek a nyulak ellen. CCCVIII. Más több öreg állat nemigen ártalmas a fáknak, hanem inkább szenvednek az apró állatoktul, mint a vetemények is, úgymint a hangyáktul, melyeket nem kell engedni, hogy fel s alá járjanak a fákon, mert elvesztegetik a fát, mikor annak levelét ganéjokkal, vagy más nedvességgel megrutitják és öszvezsugorodik s megszárad. A felét le kell metélni és amit az öszvesodrott levelek között megrutitottak, azt kézzel meg kell dörgölni, hogy meg ne vesztegesse a több leveleket is. És ha igy megszabadítják a fiatal fákat, úgy nőhetnek magasat. A több orvosságokat feltalálod a feljebb megnevezett helyen. CCCIX. A hangyák ellen végyen ember oltatlan mészkövet, melyet immár megégettek, annyit mint háromszor az ökle; ássa bé a hangya fészekbe, töltsön 102
