Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

azt vallja, hogy nincs erősebb mérge, mellyel akárminémü nagy vastag fákat is könnyebben kiveszessenek, mint az ele­ven kéneső, ha azt olajjal öszvekeverik és a béliig megfúrt fába eresztik, s a likat viasszal és krétával békenik. Ezenkívül, a magtalan fát tenyészővé tészik némelyek, ha a babszalmábul hullott polyvát a fa kö­rül töltik. Hogy pedig jobban gyümölcsöz­zék, törj porcsfüvet, deákul Portulacát és más füvet, melyet ebtejnek (—) hívnak; ke­verd öszve s kend meg véle a fát, több gyümölcsöt hoz. Hasonlóképpen, ha ga­­lambganéjt töltenek a gyökere körül. CCCV. Ha ki azt akarja, hogy a fa jól virágozzék és mind megtartsa a virágját, decemberben, vagy februárban kapálja meg a fának gyökerét és öntsön vizet a verembe, hogy a viz megfagyjon benne. Azután vonja megént a jégre a földet Szent György nap tájban, vagy májusban, vonja megént el a jeget a gyökérrül és jól virágzik, meg is tartja a virágait. Hogy pe­dig a fa virágjának ne ártson a hideg, gyakran öntözd meg a fa gyökerét. Ehhez legkönnyebben juthatsz, ha egy fazékba vizet töltesz, s egy ruhán által arrul csö­­pögtetéd a gyökerére. Ha a fárul örömest lehull a gyümölcs, vasvesszőbül, avagy ónbul való övét csináljanak és azzal kös­sék által a fát; avagy aki még jobb, nyissák meg a gyökerét és fúrják által, verjenek Spanyol meggy fábul csinált szeget belé. Ha mely fának a virágjai, avagy levelei igen hullának, nyissák meg annak a fának gyökerét, áztassanak babpolyvát a vízben és azt rakják a gyökere körül. Ha a fa fe­lettébb sok gyümölcsöt akar hozni, alul megnyissák a fát és minden gyökereit, az öregen kívül meghasitsák, hogyha mely viz, avagy nedvesség bennek megtorlóit volna, kifolyhasson. És ez szinte oly hasz­nos és egészséges a fának, mint az ember­nek a szükséges érvágás, mert ez orvos­ság által megújulnak a fák. 100

Next

/
Thumbnails
Contents