Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Előbb a Calendarium oeconomicum perpetuum jelent meg, először 1661-ben. Az öröknaptár az év minden napjára megadta a tennivalókat, a földművelés, az állattenyésztés és a kertészet terén. Szövegkiadását, a Szépirodalmi Kiadó megbízásából, jelen sorok írója végzi, amelynek megjelentetése szakmai szempontból sem haszontalan. Schram Ferenc az OSZK 648. sz. kéziratában a Calendarium javított, későbbi változatát találta meg, a kívánatos javításokkal együtt (vö. Néprajzi Köziem. 1963. 8., 432—465.). A Posoni kert három nagy részre tagolódik: Virágos kert (1664), Veteményes kert és Gyümölcsös kert (1667). 1966-ban jelent meg fakszimile kiadása is, Somos András utószavával. Lippai a XVII. századi kertészet minden fontosabb ismeretét kritikusan feldolgozta. A termesztéstechnikát, az ökológiai szemléletmódot, a fajtaismeretet és alkalmazást, valamint a termények felhasználását a mai szakírók számára is példás módon foglalta össze. A Virágos kert XI— XVI. része biológiai szemléletű szakmai tapasztalatokat gyűjt egybe. Az egynyári virágokat a magvetés kapcsán tápanyagszükséglet szerint sorolja fel, Lippai külön kitér a helybe vethető virágfajokra (78— 98. o.). A XIII. fejezet a pincében telelő fajokat veszi számba (98— 108. o.), majd a díszfákról olvashatunk a XIV. fejezetben (108— 114. o.). A virágoskertek munkái sem hiányoznak a könyvből (114— 135. o.), sőt olyan mesterfogások is megtalálhatók a Virágos kertben, mint a virágzás időzítése, a virágszín és -illat változtatása, a növény habitusának befolyásolása (135— 148. o.). A zöldségfélék kerti kártevői, kórokozói elleni küzdelem módszereit ismerteti Lippai János a Veteményes kert XIV. fejezetében (221—244. o.), a megelőző rész pedig a kerti termények tartósításával foglalkozik (204—220. o.). A Gyümölcsös kertben is sok fontos teendőről ír. A fák kérgének ápolása, a fák átoltása, a kertek kapálása, öntözése, gyomlálása szükséges munkák a kertben, továbbá a betegségeket is orvosolni kell (235—254. o., ill. 254—267. o.). Lippai nagy szerepet tulajdonít a gyümölcsszedésnek, amelytől nagyban függ a gyümölcs eltarthatósága (267—272. o.). A gyümölcstartósítás régi módszereit azért tartjuk közlésre érdemesnek, mert a módszerek elenyésztek, s mind a mézes eltétel, mind a liktáriumok könnyen megvalósíthatók; a Gyümölcsös kert XIV. része szinte kincsesbánya a házi befőtteket készítő asszonyok számára (273—302. o.). Clusius munkássága Charles de l’Ecluse, azaz Clusius 1526-ban született Belgiumban, tanulmányait szülőföldjén végezte, majd Louvainben tanított. Sokat utazott, előbb Hispániában és Lusitaniában, majd 1573-ban Bécsben. Orvosi kert bővítése címén rengeteg fajt gyűjtött öszsze, sokat botanizált terepen, 1576-ban az ibériai, majd 1587-ben pannon flórája jelenik meg, majd 1601-ben publikálta a Rariorum plantarum história (európai), majd Európán kívüli tájak növényeit (Ejtoücorum libri decern) tartalmazó munkáit. A válogatásunkban szereplő illusztrációkat az MTA Régi Könyvtárában található Rariorum kötetből vettük. 9
