Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Válogatásunk általános szempontjai

A válogatás során azt tartottuk szem előtt, hogy a kiemelt szövegek nagyobb egységet alkossanak, kizárva ezzel a mozaikos közlés biztosította manipulációs lehetőséget.

Több helyen a növényvédelmi módszerek, a trágyaféleségek, a nevelési és ápolási leírások imponálóan időt állóak; továbbgondolásuk mai kertészeti szakírásunk feladata és kötelessége.

A szöveget a szerzői autenticitás messzemenő tiszteletben tartásával adjuk közre. Az olvashatóságot és az érthetőséget biztosítva, viszont a helyesírásban némileg a mai nyelvi szabályokhoz igazítottuk a szavakat, néhány régies alakot pl. rósa, meggyukták stb., vagy az „a” és „az” következetlen használatát meghagytuk — mintegy nyelvi fűszerként. A személyneveket is változatlan formában közöljük, az oldaljegyzetben természetesen a mostani írásmódot használtuk.

Lippai János nevét mindig i-vel használjuk. Ő és Ferenc testvére, mint jezsuiták, i-vel írták nevüket, a másik két testvér, valamint apjuk és a későbbi leszármazottak y-nal.

Az oldaljegyzetekben arra törekedtünk, hogy az olvasmány érthetőségét könnyítsük, és az olvasó tanácstalanságát megszüntessük, bár magunk a lapszéli kommentálást nem vállaltuk, meghagyva ezt a kötet olvasóinak.

A válogatás nem lehet konkurense a biológiai kertművelés mai kézikönyveinek, de arra, reméljük, alkalmas, hogy ezekből a részletekből a hajdani kertészeti kultúra maradandó értékeit megismerjük. Ha ez csak némileg is sikerült, úgy hisszük, nem dolgoztunk hiába.