Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
Ezekre már az Éden c. könyvben (1992) bőséges adatot szolgáltunk, de a talajvíz nitrát, illetve nátrium-hidrokarbonát tartalma nagyon érdekes hatást fejtenek ki. Az évszázadok során az itt élő ember megtanulta, mit jelent a salétromos tégla vagy fal, vagy a rosszban sántikáló még inkább, mert a salétromot kifőzve, puskaporgyártásra használták. A szikes sók azonban békésebb célokat szolgáltak, a sziksót ugyanis szappankészítésre, vagy direkt módon is, mosáshoz használták. A „feketeföldek” kétféle kémiai jellege tehát az emberi elmét új ismeretekhez vezette. A homok, amely a pleisztocénban halmozódott, mint részben a lösz is, hosszú évszázadok óta különleges szerepet tölt be az ember életében. Bár itt nem olyan tisztaságú (agyagmentességű), hogy üveget készítsenek belőle, de arra azonban megfelelő, hogy építkezéshez használják. Az is ősi tapasztalat, hogy ahol homoktalajok kezdődnek, ott szántóföldi növényeket nem célszerű termeszteni. Cegléd vidéke azért is érdekes, mert a csemozjom és a homok talajok érintkezési vonalában található; az ilyen kontakt zónák kedveznek az orchideák megtelepedésének. Ebből is látszik, hogy a természetben szigorú törvényszerűségek, oksági kapcsolatok magyarázatot szolgáltatnak számtalan miértre. Nem akarjuk mi ezzel a természet szépségét tudományossá csupaszítani, de nem baj, ha bizonyos jelenségeknek a természettudományos magyarázatát felfrissítjük. Annyifélét kell az iskolában tanulni, néha (mindig) a kistáji komplex ismeretekre utalásainkra pedig rendre elmaradnak a hivatkozások. Az itteni agyag, amely Juhász Árpád kitűnő geológiai könyvében (Évmilliók emlékei) mint ceglédi bányakincs szerepelt, 1250°C körül olvadt, s amíg kevés homokot tartalmazott, jó téglát tudtak belőle égetni. Ma az emlékét a horgásztavak, mint valamikori agyaglelők őrzik. Viszont a magas kvarc-, földpát, kalcit- s dolomittartalom nagyban rontotta a tégla szilárdságát. Halkan azért megjegyzem, hogy érkezik a városba építkezéshez olyan téglatermék, amelyet 2000-ben képes volt szétmállasztani az Öregszőlőkben egy hatalmas felhőszakadás; hát ilyen minőségűt biztos lehetne még a bennmaradt agyagból égetett ceglédi tégla... Elmúlt, nem kerülhet sor újra téglagyártásra - nagyban. Viszont a pleisztocén löszhalmozódás, illetve nagymérvű lepusztulás folyamata a Dolina-völgyeknél megfigyelhető, akárcsak a 4-es út mentén az intenzív löszpakolás (szedimentáció) ma már eléri a 3-4 mm/év értéket. Mondhatja a régi gazda, hogy minek ezzel foglalkozni, hát kérem, próbálja majd dédunokájától megkérdezni, hogy a monokultúrás növénytermesztés addigra mekkora kárt eredményezett. Persze, ezt csak modellezéssel lehetséges meghatározni vagy időutazással, előre robogva viszont csak a sci-fi-ben lehetséges operálni az adatokkal, de nem a történeti-ökológiában... Mi mindent rejt még a föld mélye? A Kőkút-laposa környékén mocsári mészkövet, amit egy jámbor magyarázat eltemetett s lerombolt várnak, miegymásnak hitt és írt le. Pedig ez is magyarázható földtani jelenség. Ugyanis az alkalikus kémhatású tavak a Duna-Tisza közén időről időre kioldották a talajszemcsékből a meszet, majd kicsapódtak, s tömörödtek. A lazább daráskő mellett Nyársapát 98
