Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
felé réti dolomitot termett a föld, a kiváló követ pl. templomépitésre is alkalmasat használták. A turjános, őrjeges részeken, a homok közeli tocsogóknál időnként megemelkedett a vízszint, közben a növényzet egy része elhalt, majd elkezdődött a szénülés folyamata. Tőzeg lett belőle évezrednyi idő múltán. De sokkal gyorsabban tud felhalmozódni sokféle anyag így a vas-hidrokarbonát is. A gyepvasérceknek viszont egyes népvándorlás-kori népek életében kiemelkedő szerep jutott: belőle ugyanis egész jó vasfegyvereket voltak képesek készíteni. Cegléd vidékén a föld szilárd burkolata mintegy 25 km vastagságú, vagyis elég vékony, noha tengerfenékben nagymennyiségű, üledékes anyagtömeg gyülemkedett össze, amiből vizeink jó része származik. Igen magas errefelé a geotermikus gradiens, 6-8°C/100 m, így errefelé nem nagy csoda termálvizet vagy esetleg hévizet találni. Hogy valami gyógyvíz lehessen, az már keményebb dió, hiszen szigorú normatív számoknak kell teljesülnie ahhoz, hogy a hit és a valóság fedje egymást. Az artézi vizeink is nagy értéket képviselnek, épp a kb. 4-4,5 km vastagságú pannon üledékben tározódott az a víz, amelyet ökológiai szigorral minősítve bizony pocsékolunk. Mennyire elégséges lenne a talajfelszín közeli rétegvízből locsolni, helyette a kristályvíz tartalékainkat használjuk fel... De a föld mélye mást is rejt: Újszilvás közelében pár száz méter mélységben vulkáni hegycsúcsot, Jászkarajenő határában pedig a kréta-kori bázikus vulkanikus kőzetre ülepedett pannon homokkő) gazdag széndioxid kincset rejt, ilyen kút lefojtva még a 40-es út melletti Halastó környékén is van. Hát ugye, mennyire nem unalmas a táj felszíne és mélysége, s még e tények alapján is még inkább kimondható, hogy Petőfinek igaza volt, amikor olyan lángoló lelkesedéssel szerette s fejezte ki vonzalmát az Alföld iránt. Csak még annyit a pleisztocén kori homokról, hogy az akkor keletkezett területen, pl. az Ugyerban, amikor a félelmetes kardfogú tigris vadászott a Vértesben. És kérem, vannak ún. botcsinálta kultúr-ökológusok, akik azon filozofálnak, volt-e az ember előtt errefelé táj. A válasz rövid, természetesen. A berceli Kálvária-hegy felé is érdemes kimenni, nem messzire tőle, Variszkuszi-hegység rendszer rögei 3 m-re vannak csak a talajfelszínről, s akkor a leghonosabb történetektől megszabadítva a helyet, az Ördög-árok keletkezését is másként szemléljük, amelynek geológiai „aprómunkáit” sajnos még nem végezte el senki. A szép meséknél néha megakadnak a magyarázatok. Hídvégi Lajos egyik adatközlője szerint a Budai úton sárkányról beszélt, pedig tudjuk, hogy valaha (4-500 éve) az Alföldön is élt egy nagy termetű gyík; szinte bizonyosnak tűnik, hogy ez az adat transzformálódott. Vajon mit rejthet még rejtélyként a karai faragott csontlelet-együttes, csak nem a régóta ismert különleges keserűvízzel állhat valamilyen kapcsolatban? Nyilván nagy fantáziájúnak gondolhatják azt, aki okfejtésre nem merészkedik. Ugyanis a 2-3 m mélyen található gipsz-felhalmozódáshoz érő nitrátos talajvíz keserű sókat visz oldatba, s ezen ásott kutakból gyógyvizet termelnek ki a mai napig. És egykor ismerhették? Lehet 99
