Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Szalakótapárok
ahol van szabad vízfelület és vannak vízimadarak, halak a közelében, illetve a nádat évente nem vágják le. (Azóta a víztükör is eltűnt, a madár is - eltöltötték.) A faj öreg nádból építi a biztonságos fészket. Kibéleli a barna réti héja a fészkét a nász kezdetén, majd utána 4-5 tojást rak, elhúzódóan. Ezzel biztosítja, hogy a korban és méretben különböző fiókát mind felnevelhesse. A tojásból 30-32 nap után bújnak ki a fiókák, s hat hét múltán már ki is repülnek a fészekből. Vajon az említett helyről valamikor repülnek-e még réti héják, vagy mondjuk - a Cigányszékről, Csengeriszélről, a Pesti út mellől, esetleg a Világszélről? Vonuló faj, de olykor enyhe teleken áttelel nálunk, vagy vissza is térhet délről. A rokonfajok közül elsősorban az egerészölyv (Buíeo buteo) említendő, kultúrterületeken, így szántókon, legelőkön és ültetvényekben vadászik. Fészkét magányos fákra, erdőbeli facsoportok némelyikére építi; elsősorban a tölgyet, az akácot, s a nyárfát kedveli (de sosem az állománybelit!). Nászrepülése már febmár végén kezdődik, vagyis igen hamar visszatér Dél- Európából; az előző évi fészkét keresi meg, a nagy kuszaságban némi rendet tesz, majd kibéleli azt. A tojó 2-4 tojáson kotlik, felvátva ülnek a hímmel a fészken, s 5 hét után kelnek ki a fiókák. Etetni csak a tojó, vadászni szinte mindig csak a hím szokott. Két hónap múltán a fészekaljból kirepülnek a fiatalok, s hamar megtanulják a gyíkok, pockok, egerek, sérült állatok megfogását. Mozdonyvezetők megfigyelték, hogy a Kámáni-erdőnél és a Monori-erdőnél az elgázolt állatokat - mint is ölyvek - felkeresik és elfogyasztják. A kígyászölyv (Circaätus gallicus) és a darázsölyv (Pernis apivoris), akárcsak a pusztai ölyv (Buteo rufinus) is, hiányzik az itteni faunából; a gatyásölyvek (Buteo lagopus) viszont téli vendégként északról érkeznek, ezeket egy másik részben fogjuk bemutatni. A héja (Accipiter gentilis) viszont állandó faj hazánkban. Erdei utak, nyiladékok, fasorok védett fáin fészkel, az Alföldön inkább a fenyvesekben telepedik meg. Ezért nyári-őszi erdőtüzeknél gyakran esik áldozatul a költésük. Sajátmaga építette fészekbe rakják a tojók a 2-5 tojást. A nász általában március végére esik, 6-7 hétig kotlik mindkét szülő, de az etetés és még inkább a zsákmányszerzés általában a hím feladata: s 40 nap után a tollas fiókák kirepülnek a fészekből. 8-10 pár fészkét ismerjük eddig a környéken, azonban nem kizárt, hogy több is van belőlük. Főleg apró rágcsálókat, mezei és üregi nyulat, olykor rókafikat, sőt görényt és menyétet is elkapnak a vadászó példányok. Különösen fácántelep környékén nem örülnek megjelenésüknek. De galambot, seregélyt, gerlét, sőt tanyai csirkéket is zsákmányol. A barna réti héját és a fülesbaglyot szintén elkaphatja, télen meg a gatyásölyvek és a sólymok konkurensei. A nemzetség másik állandó faja nálunk a karvaly (Accipiter nisus) szinte kizárólag fenyvesekben költ. A fasorokkal szabdalt és mezőgazdaságilag művelt területek melletti bokrosokat szívesen keresi fel, táplálék után kutatva. Télen ritkábban mutatkozik, mint vegetációban, akkor is inkább behúzódik a települések 82
