Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Turjánok titkai (mocsári teknős, vízisikló)

A zöld varangy (Bufo viridis) sem kiveszett faj, bár ritkább, mint a barna varangy (Bufa bufa). Csapatokban úszkálnak a vizekben, vagyis a párzást leszámítva, meghitt párban ritkán láthatók. Szívós állat, az átmeneti szárazságot, sőt a nagyobb hideget is jól elviseli, sőt a brak vizekben (félig sós) is képes élni; ennek köszönhető, hogy a szikes tocsogókban, a cigányszéki, farmosi alkalikus tavacskákban egyaránt tenyésznek. A városszéli mélyedékekben elsősorban nekik, valamint a barna varangyok (Bufo bufo) hímjeinek köszönhetők a májusi esti koncertek. Veszély esetén a nászdalt gyorsan abbahagyják, s elmerülnek a vízben. A petéket csomókban rakják le, belőle kb. 10 nap múlva kelnek ki a lárvák. A vízi ragadozók, pl. a vízi skorpiók is, nagy számban fogyasztják a kis ebihalakat.

A vöröshasú unka (Bombina bombiná) szárazon telel, csak április végén húzódik a vizekbe, a nyár folyamán az egyedek folyamatosan párzanak, ezért a peterakás és a lárvaállapot szinte az egész nyárra jellemző. A varangyokhoz hasonlóan, speciális hanghólyaggal rendelkeznek. Mint ahogy a bőrduda „tára” is, befolyásolja a hangerőt. A hangjelek elemzésével a kutatók csak újabban kezdtek foglalkozni, máris érdekes megállapításokat tettek az etológusok. Éjjel igen aktívak, a tűző nap elől növényekkel benőtt, árnyékos részekre húzódnak. Igen gondosan választják a peterakásra kiválasztott helyet.

A kecskebéka (Rana esculenta) természetes állománya megritkult Cegléd térségében, ugyanis közel két évtizede ugyanolyan elszántsággal gyérítették a legszebb populációkat, mint az éti csigákból. Komoly mennyiséget vittek exportra, ma étkezési célokra kénytelenek tenyészteni. Tudomásunk szerint mindkét faj gyűjtésére volt szakosodott ember a városban. Pl. volt, aki telihold idején végigjárta a mélyedékeket (vályogos gödrök) s összefogdosta a kecskebékákat, sőt itt is próbálkoztak a tenyésztésével.

CKU 1998. 6(35): 9. és 6 (36): 9.

ENCIÁN ÉS TŐZEGPÁFRÁNY

A kora őszi piacok emlékezetesen szép vadvirága volt egykor, a mohón gyűjtött encián virága. A Gentiana pneumonanthe, vagyis komis tárnics a láprétek szépséges virága, a kéksége semmihez sem hasonlítható. A szinte lilásan kék szirmai az őszi napsütésben felejthetetlen élményt jelentenek. Volt idő, amikor Cegléd határában is annyit gyűjtöttek belőle, hogy nyalábokkal vitték a piacra. Meg is lett a következménye, mint a termőhelyének számító rétek, kaszálók, mélyedékek műtrágyázásnak, dréncsövezésének - eltűnt.

66