Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Turjánok titkai (mocsári teknős, vízisikló)

GŐTÉK, BÉKÁK - VÍZBEN

Változó hőmérsékletű gerincesek, kétéltűeknek is nevezik őket; bőrük mirigyes, így védekeznek a kiszáradás ellen. Szaporodásuk miatt vízközeli területekre korlátozódik életük. A farkas kétéltűek, talán a levelibéka kivételével, ellenszenvesek általában az embereknek, pedig mindegyik faj valójában igen hasznos állat. A gőték élettere szűk területre terjed, az egyik fő előfordulási helyük a Szűcs-telepi vizekben található.

Néhány évvel ezelőtt Bozán Károly tanár hívta fel a figyelmemet a tarajos gőték ottani tömeges megjelenésére, azóta a pettyes gőte is szép számmal megfigyelt fajok körébe került. Vélhetően csapadékos években vízimadarak tollán megtapadt peték segíthetik elterjedésüket. A tarajos (Triturus cristatus) és a pettyes gőte (T. vulgaris) jelenléte azóta a város más részein is bizonyítható.

8-12 cm hosszúak, a terráriumok s bizonyos akváriumféleségek állatai is, amit tulajdonképpen jogellenesen fognak be. Főként hóolvadás utáni melegfelszínű, napsütéses víztócsákban húzódnak meg, illetve ide csoportosulnak. Apró állatkákat, szerves lebegő részeket fogyasztanak, a bőrszínük és mintázatuk kitűnő rejtőzködést biztosít számukra. Mindkét fajnak léteznek színváltozatai is, sőt szennyezett részekre előfordulnak teratológiai esetek is. A gőték násza lenyűgöző, a hímek ugyanis szaglással döntik el a faji és nemi hovatartozását a megjelenő egyedeknek; a kloáka tájék körüli vegyi anyag nemcsak azonosító, hanem ingerlő funkciót is betölt.

A testi érintések hatására, az izgalmi állapotba kerülő hím ondót bocsát ki, amit a nőstény a kloákáján keresztül felvesz. Lezajlik a megtermékenyülés, utána 2-300 db petét rak le egy hónap alatt. Két hét múltán kelnek ki a lárvák, amelyek három hónappal később 2 cm nagyságú gőtévé alakulnak. Ivaréretten a gőték ismét vizet keresnek, s a nászuk ismétlődik. Mindkét fajnak nagy szüksége van a gyors reprodukcióra, mert a kedvezőtlen körülmények és szennyeződések miatt igen nagy a mortalitásuk, a terjesztésükben igaz, a madarak fontos szerepet játszanak.

A békák farkatlan kétéltűek, a megtermékenyített petékből ebihalak fejlődnek, majd a kifejlett példányok vagy a vízben, vagy a szárazföldön folytatják életüket. A békafajok védettek, a kíméletre vonatkozó előírás főleg a küllemük miatt indokolt, ugyanis sokan nemcsak undorodnak tőlük, hanem pusztítják is azokat. A gyérítésük a gólyák, ölyvek és más ragadozók általi szinten „megengedett.”

A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) leginkább a laza talajt és némi talajnedvességet kedvel. Napközben a talajban és növények alá húzódik, éjszaka indul táplálék után, hihetetlen sok rovart, éjjeli apró állatfajt fogyaszt el. A násza a vízhez csalogatja, a hím hős szerelmesként ölelgeti a nőstényt, a megtermékenyítés után a fekete petéket csomókban a levelekre, levelekhez rögzítve rakja le. A lárva igazi halként szinte ficánkolva úszik a vízben, de amikor eléri az érett lárvakort, átalakul, s elhagyja a vizet; akár 10-14 nagyságú is lehet.

65