Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Turjánok titkai (mocsári teknős, vízisikló)

takarmányozására is gyűjtötték, ma esetleg az akvaristák gyűjtenek néhányat belőlük.

Sokkal több vitát vált ki viszont az éti csiga (Helix pomatia), mivel védett, s egyúttal a 20 mm átmérő feletti példányok gyűjthetők is. Döbbenetesen csökken a számuk, mert a májusi gyűjtési szezonban mázsákban mérhető az összegyűjtött éti csiga mennyisége. Újabban tradicionális csigalegelők néptelenedtek el Cegléden! Az éti csiga eszmei értéke 2.000 Ft, azaz a rendelkezések felettébb ellentmondásos helyzetet teremtettek. Az lenne a kívánatos, hogy amióta kidolgozták az éti csiga tenyésztés korszerű módszerét, csak a tenyésztésből származó állatokat lenne lehetséges felvásárolni. Ha így haladunk, az állománycsökkenés miatt a konkoly (egykori gyom) sorsára juthat az éti csiga: eltűnik vagy védendő lesz...

Az éti csiga jól ismert növényevő faj, a házának spirálja jobbra csavarodó, de igen ritkán balra forduló is lehet. Ezt nagyon kedvelik a gyűjtők, az ún. csigakirály aránya l:6-7000-hez. Az állat az izmos „talpán” csúszva közlekedik, a mászás maga és ehhez szükséges nyálka igen sok energiát igényel tőle. A speciális keringési rendszere teremti meg a különös mozgás anatómiai alapjait. Az éti csiga több száz petét rak, az ivarérett egyed ugyanis hímnős, de ha két csiga találkozik, akkor az órányi szerelmi játék sem ritkaság. Meszes burokban a talaj mélyedéseibe helyezi el az állat a megtermékenyített petéket.

Több csigafaj világszerte szex szimbólum, mint a kagylók közül is több faj. A felsorolt kagylók nálunk általában másfélék; a festőkagyló (Unió pictorum) annak köszönheti újabban számbeli gyarapodását, hogy a szintetikus festékek helyettesítik anyagaikat. A gombkötők szinté használták, a festők pedig a félhéjában keverték ki a festékeket, innen a neve. Tavi kagyló (Anodonta cygnaea) kevés van errefelé, mert az állóvizeink tisztasága nem megfelelő, de a gömbkagyló (Sphaerium corneum) és a nagy borsókagyló (Pisidium amnicum) gyakoribb.

Ma kevés élménye van (sajnos) az embernek kagylókkal kapcsolatban; a Tiszában, a Körösökben is egyre kevesebb van belőlük, mert az iszapban felhalmozódott nehézfémsók és más szennyezékek különösen hamar elpusztítják azokat, ráadásul nyaranta túlmelegedhet a víz.

Szerencsére nálunk az ehető kagylók fogyasztásának nincs számottevő hagyománya, ezért a „túlélő példányok” utódai miatt ételmérgezések sem gyakoriak hazánkban. A víztisztításban, a lebegő anyagok kiszűrésében komoly szerepet játszanak, ezért a tudományos értékük nem veszélyéztetettségükkel, hanem a környezetállapotot javitó képességükkel függ össze. Idegrendszerükkel kapcsolatban a tihanyi „Csíborpatkolóban”, vagyis a Limnológiai Kutató Intézetben nemzetközi hírű kutatómunka folyik.

CKU 1999.7(20): 9.

64