Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Baglyok Cegléden
jelent meg, ez akkor egy igazi kritikai hang volt, ugyanis egy nagy „erőközpont” azt akarta, hogyha a Rákóczi utat úgyis korszerűsítik, „hát akkor nyissz” és majd helyettük ültetünk másikat. Ez volt az a pont, amikor a kérdés élessé vált, vagy lesz a városnak egy csodálatos alléja továbbra is, vagy minden választási ciklusban elkezdődik egy újabb rehabilitációs program, kitördelt csemetékkel ékesítve. A pókbangók intenzív kutatása is már nagyban folyt ez idő tájt, s e sorok írója ’74 telén is még látott a „Horthy-kanyar” előtt elrobogó túzokcsapatot is, tavasszal meg pókbangókat számolt... Ezek erő-sokszorozók voltak. Amint megállt az idegen a vasútállomás épülete előtt és meglátta az ostorfákat, s hallotta a helybeliek panaszát, milyen szép volt egykor a belső hársfasor, amiről oly szépen írt Kárpáti Aurél - erőt adtak. Legalább annyira része lett e fasor a városnak, mint Kosztolányi Dezső a már nem létező Üllői úti fái - a magyar lírában... Négyszázöt ostorfa, a külső részén 73, illetve 68, megritkítva ugyan, de közöttük már 23, illetve 15 fiatal egyed cseperedik évek hosszú során. A belső részen 128, illetve 136 fa díszük, s csak 12-14 egyedet kellett pótolni az elmúlt évtizedekben. 12 fa helye üresen van, akad olyan, amelyet a „hivatal” parkolóhely céljából áldozott fel, egy másikat a mostani rendőrség előtt, az akkori Reiner Albert (ma: Kárpáti Aurél) utcában egy szovjet kiskatona nem jól vette be a kanyart, a nagy teherkocsi kidöntött egy fát (kéretik nem felszisszenni, mert a botanikusok memóriája tökéletes...). A fák tehát Gubody Ferenc hivatali ideje alatt kerültek a Rákóczi út talajába. Szinte érhetetlen a laikus számára, hogy elől aszfalt, hátul beton, oldalt beton és aszfalt, mégis élnek a fák... Élnek, mert a szennyvízcsatornák szivárogtatnak, s a fák tövétől a csurgalék víz a foldbejut, sőt tudnak a nyugati ostorfák vizet szerezni a leveleik által is. A négyszázöt fa átlagos lombterülete egyenként kb. 200-240 m2, vagyis a fák együttes levélfelülete megközelíti a tíz hektárt! Ezét is képesek a fák nagy hűvöst adni nyáron, kb. 10-12 fokkal van a Rákóczi úton hűvösebb, mint a Kossuth Ferenc utcában. Persze árnyat is ad, de sokaknak sötétebb a lakása, ami viszont nem az ostorfák bűne, hanem azoké, kik e fákat csak nagy ritkán nyesték szakszerűen. A két törzsfaj, a nyugati és déli ostorfa néhány jellemző bélyegét a táblázat foglalja össze. Fia osztódó sejteket vizsgálunk, akkor kiderül, hogy a déli ostorfa testi kromoszóma száma 40, a nyugati ostorfáé 20 vagy 28, vagyis természetes úton nem képesek kereszteződni, nem is szólva a déli ostorfák hiányáról Cegléden... Mint látszik, csak néhány szembetűnő bélyeg az, amivel a különbségek jól definiálhatók, pedig a hét faj areája igen távol esik egymástól. A nyugati ostorfa Dél-On tari ótól Floridáig számít természetes flóraelemnek, síkvidéki fafaj, amelynek kemény faanyagát az indiánok is használták eszközök készítésére. Folyóvölgyekben, hordaléktalajokon, kavicsos és kommunális hulladékos területeken is megél. A gyökér-és ágcsonkolást könnyen kiheveri, gyökérzetének sótűrése megközelíti a szezámét. Újabban a fákat, pajzstetvek, ritkábban levéltetven lepik el. 55
