Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Baglyok Cegléden
unokák. E része a sorozatnak épp azt a célt szolgálta, hogy a mainál sokkal jobban becsüljük meg értékeinket, mert egyesületek szemezgetésével, hangos és jó szándékúan színes látványokkal lehet hatni, de nem hatékonyan cselekedni. Úgyis dőlnek ki tucatjával az egészséges eper-és diófák, sok helyen gazdára vár a metszetlen lugas, betyárkórós területek nagysága növekedik Irtványtól Albertirsáig a 40-es út déli oldalán. Az elhagyott és kávátlan kutak veszélyes gödrökké, a magára maradt vályogkunyhók és tanyák viszont sárdombokká válhatnak a ceglédi határban. „Tettlegesen” kellene ezt a kertészeti-szőlészeti agrártájat rehabilitálni, nem szólamokkal, nemlévő támogatási keretekkel, hanem inkább máz nélkül, de konkrét cselekvéssel segíteni... CKU2003. 11 (19): 6. AZ OSTORFÁK A botanikában jártas olvasó tudja, létezik ostorménfa és ostorfa, két nagyon különböző faj, eltérő rendszertani eredetű, viszont faanyaguk hajlékonyságában hasonlítanak. Az ostorménfa, Viburnum lantana őshonos, cserjeszerű faj, a nemzetségbeli hányabangitával (V. opulus) együtt, viszont a nyugati ostorfa, Celtis occidentalis amerikai eredetű. Egy másik Celtis-faj az Alpoktól délre honos Európában, ez a déli vagy keleti ostorfa. Sokkal ritkább ostorfa-fajok ismertek ugyancsak az északi féltekén, mint a kaukázusi (C. caucasica), a balkáni (C. tournefortii), szicíliai (C. glabrata), s a már említett déli (C. austrialis) és a nyugati ostorfa. Magyarországon az utóbbiaknak van jelentősége, a Dél-Dunántúlon és a fővárosban a déli ostorfának, illetve a nyugati ostorfának az egész országban. A Celtis occidentalis nevet Linnétől kapta a nyugati ostorfa, számtalan jó tulajdonsága következtében egy sikeres városi fafaj lett belőle, az alföldi városokban teljes mértékben urbanizálódott, sőt akácosokban, illetve erdős styeppei erdőfoltokban kivadult egyedeivel is egyre gyakrabban találkozhatunk. Cegléd belvárosának autonóm része, így a millenniumi ünnepségeket (1892- 1894) megelőzően az Unghváryaktól vásárolt ostorfa-csemeték ültetői nem is gondolhatták, hogy valaha a kicsinyke és szinte csenevésznek látszó fák (pl. a képeslapokon), ma olyan látványt nyújtanak és annyit érnek, ami kifejezhetetlen. Magyarország Nemzeti Atlaszában egy pont jelzi: „Cegléd öreg fái”. Nos, a Természetvédelmi Hivatal 1977-ben született rendelete már az ostorfákra is vonatkozott! A megmaradásuk egy kisebb csodával ér fel. Értük ugyanis harcot kellett vívni a városban, szinte e fák okán erősödött meg a „zöld szemlélet”. A programadó jegyzet a Ceglédi Hírlap (20 évf. 77. sz.) 1976. március 31-i számában 54
