Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Baglyok Cegléden

inkább bővebben írni, hiszen ezekkel találkozhatunk a mostani, vagy a régi ceglédi piacon láthatták az emberek. Móricz nagyon lényegre törően mutatta be egyik novellájában a ceglédi piac nyüzsgését és nagy gyümölcskínálatot. Már egy-egy értékes gyümölcskultúráról korábban irtunk, mint a csemői gumibarackról, vagy az ugyeri eprekről, s nem a sorozat keretében pedig többször az alanyfajtákról s a ceglédi kajsziról.

Minden túlzás nélkül, ez a város és környékének népe a szőlőből és gyümölcsből élt, ráadásul a gyümölcstermést adó sem sújtotta, mint a szőlőből készült bort. A paraszti rétegeknek, városi polgároknak, iparosaknak ez volt az a biztonsági tartalék forrása, amiből a gyerekek tanulni kezdhettek. Für Lajos (1983) nagyon helyesen állapította meg, hogy egyaránt a gyümölcskultúra a kül-és belterületi részeken a polgárosodást szolgálta.

„Ízelítőképpen” - de nem az idén - a következő fajták szerepeltek vagy még szerepelnek a köztermesztésben, s amelyeknek a törzspéldányai Ceglédhez, annak egy meghatározott részéhez, vagy környékéhez köthetők. Az Öregszőlőkben született a C. 215 Cigánymeggy, C. 80/a és C. 80/b Pándy meggy, C. 235 Magyar kajszi, C. 1300 és C. 1301 tengeribarack, C. 2546 vadkajszi, 2629 parasztbarack, C. 2630 gumibarack és C. 2632 fél-duránci barack, továbbá a C. 471 édesmandula, C. 359 és C. 679 myrobalán.

A Budai útról származik a Piroska őszibarack, C. 1650 tengeribarack, C. 801 myrobalán, a C. 446 és C. 447 félédesmandula, a C. 449 keserűmandula; az írtványból való a C. 410 barackmandula, amely ismeretlen őszibarack és mandula spontán kereszteződéséből létrejött nemzetséghibrid. Csemőben két honos körtét ismertünk meg: a C. 165 Selymes körte és az igen bőtermő Kurva körte. Nyársapátról való volt a C. 65 Szépleány körte, a Ceglédi piros, Homokgyöngye és Cegléd szépe őszibarackok. Monor-Szárazhegyen találták a C. 431 édesmandula és a C. 465 barackmandula törzsfáját.

Nagyon gazdag volt különlegesen értékes gyümölcsfákban Nagykőrös határa is. A Zsíroshegy szőlőből ered a C. 404 Cigánymeggy és C. 364 myrobalán, a Tázerdő tanyáitól a C. 90 Körösi meggy és C. 767 myrobalán, Bokrosból a C. 1424 majombarack. A körösi Szőlőhegyből pedig a Körösi korai meggy, vagy a Nagykőrösi óriás sárgabarack, a C. 932 parasztbarack és a C. 1406 Rózsakajszi. Egy ilyen felsorolás sosem lehet teljes és az Olvasó figyelme sem végtelen. A további illusztrációk helyett bizonyosan elégséges itt Zsitva Szabolcs grafikusművész két kisgrafikájának két bélyegképére (Magyar kajszi C. 235 és Piroska őszibarack) felhívni a figyelmet. Dehát említhetnénk még érdekes hagyományokat is, az Ugyer ,jugerumos” szőlőiről és pálinkafőzdéiről, a kőmagvakat faragó szőlőcsőszökről, vagy az Öregszőlők legöregebb kunyhóiról, de az eperpálinka főzés fortélyai legalább annyira érdekesek lehetnének, mint azok a régi képek, esetleges képeslapok, amelyek a Móricz-i gyümölcspiacot mutatják be.

Éppen ezért is nagy a mindenkori szakigazgatási tisztviselőknek és a termelőknek a felelőssége, mert nem mindegy, hogy mit kapnak a gyerekek és az

53