Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása
DK-Pest megye regionális központja Cegléd. Két kis táj - a Getje-Peije síkot és a Pilis-Alpári homokhát északi részét érinti. Területe igen nagy, a Cegléd monográfia adatai szerint sorrendben a 13. település a hazai városok között, de alig marad el tőle Nagykőrös is (Ikvai, 1982). Cegléd - s az Alföld - kapujánál - a Ceglédberceli dombvonulat lényegében a Gödöllői dombvidék nyúlványait képviseli. Mondható úgy is, hogy a Cserhát hegység löszösagyagos felszínű utolsó vonulata, amely Cegléd területén már homokdűnékbe megy át. Az említett vonulat egyben vulkanológiai-szeizmikai szempontból is érdekes, amelyre ezért a későbbiekben visszatérünk. Pest megye DK-i része elsősorban síkvidéki jellegű, pl. a 100 méteres izohipsza áthalad a város közigazgatási határán, de a környék legmagasabb pontja Ceglédberceltől ÉK-re eléri a 145 m-t, sőt, Albertirsa felé s mögé tekintve pedig a térszín 150 m-ig emelkedik - a Balti tenger-i alapponthoz képest. Ugyanakkor pedig Kecskéscsárda, sőt, a Cigányszék-Süppedéki-tó szomszédságában mindössze 89 m körüli a tengerszint feletti magasság és Tószegnél pedig már a 81 m-es rétegvonal húzódik. A makrodomborzati tényeken kívül a térség arculatát a mező- és mikrodomborzat változatossága is érdekesebbé teszi, amit a talajtani sokféleség, s az alapkőzet mélységi és szerkezeti elhelyezkedésének különbözősége is tovább differenciálhat. Átmeneti jellegű tehát DK-Pest megye területe, a relief-energia térképen az 5-30 m/km2 érték nagy változatosságot jelez; a megyeszéli tájék és a Tápiószentmárton-Abony közti út mente a legegyenletesebb felszínű. Cegléd beépített részén pedig a tengerszint feletti magasság 106 (Kálvária-domb a Széchenyi úti Kálvária temetőben) és 89 méter között változik. Hasonló szintbeli különbségek a többi település esetében is akad, így pl. Pilis, Ceglédbercel, Nagykőrös említhető. Pest megye természeti-földrajzi térképét tekintve az előbb jelzett területen a Tápió, a Gerje-Perje és a Kőrös-ér a meghatározó jellegű vízfolyások, méretükhöz képest a bennük szállított szennyvíz mennyiségi és minőségi összetevői miatt is jelentősek. A felszín feletti és alatti geológiai sajátosságoknak és vonulatoknak megfelelően e vizek követik az ÉNYDK irányt, a vízfolyások jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat A fontosabb élő vízgolyások főbb adatai {Pécsi, 1967 és Lászlójfy, 1982) Vízfolyás neve Vízgyűjtő terület (km2) Hossza km Vízállás, cm nagy kicsi Vízszállítás, m3 Max. Min. Évi köz. vízszáil. in' Tápió 771 58,0 260 0,0 50 0,02 28,4 Gerje-Perje 261 60,5 223 0,0 14 0,0 4,4 Kőrös-ér 561 56,0 ...8 2,5 8
