Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
II. fejezet: Védett fák Cegléden és Délkelet-Pest megyében
Kincses nwkkfa kidőlt, s azóta egy szolnoki parkban állították fel; memento lesz a Csemő-Nagykőrös határvonala melletti fából is, a másfél méter átmérőjű fa 1992 tavaszán dőlt ki. Legutóbbi adataink szerint a Dezső Kázmér makkfa, s a Jókai fa is igen beteg; viszont az Apponyi Albert emlékfát nem tudtuk azonosítani. A mikebudai erdészet területén, az albertirsai erdészház kertjében (6 db), továbbá az újszilvási tölgyesben két tagban is - száznál több kocsányos tölgyfa érdemelne védelmet, erre az erdészetnek megvan a fogékonysága. A Ceglédbercel határában lévő platón egykor büszkén terebélyesedő Farkasakasztó körtvély emlékét már csak a levéltári iratok és adattárak őrzik, így nem is foglalkozhatunk vele, mint azzal a tölgyfával sem, amit a határvita hevében Nyársapáthy László vágatott ki, sót, azzal a fával sem, amelyet a 30-as években emésztettek el; a nagy tölgyfa 10 köböl fát adott... Ezzel szemben, 1985-ben több öreg fát Albertirsán is védelem alá vontak, így az /r.vrty-család kúriájának kertjében levő hatalmas hársfát. Állítólag Otto Bismarck alatta pihent meg 1852-ben. Érdekes levelekben írta meg alföldi élményeit, így az albertirsait is - feleségének. 1974 óta védett. Ritkaság, ha 75 éves korában a tölgyfa 100 cm feletti átmérőt meghalad. Az 1917-ben létesített Hősök kertjé-ben található ilyen kivételes jellegű fa; bizonyára a megfelelő ökológiai feltételek mellett - a genetikai adottságai is jobbak ennek az egyednek, mint más magoncoknak. Azóta is tekintélyes a törzsgyarapodása. 1977-ben lett védett a termetes fa. Az /r.vay-család kertjében két száz évnél idősebb borsófa díszük (Caragana arborescens), két és fél méter magasak, a cseijék átmérője meghaladja a három métert. A kúria melletti idős hársfa védelmének biztosítása után 3 évvel, ezeket is fokozottan óvják minden káros hatástól. A két idős borsófa egyedülálló az országban, akárcsak a debreceni ördögcéma tő. A II. fejezet elején a fásítás kérdését vizsgáltuk, kritikusan elemezve a fák tiszteletének elégtelen voltát, ami azért nem a Szent László-féle törvény kínos betartására vezethető vissza. Viszont a hanyagság és nemtörődömség miatt a parkok és az erdők fái, cserjéi és tisztásai olyanok, amilyenek... Akár Cegléden, akár Nagykőrösön Dezső Kázmér személyében, illetőleg mint ceglédi polgármester - Gubody Ferenc, Nagy Dezső vasúti állomásfőnök, vagy Paulovils „bácsi" rendhagyó természetrajz órái már a század elejétől az ízlésformálást, a természetért való igényességét szolgálták. Az érdektelenség kicsit az alföldi, az itteni emberek sajátja is. Kisebb sikerek azért felmutathatok mind Cegléden, mind a többi településen, pl. egyszerű verdiktek elfogadása által: „...a Vörösmarty tér egészében befásítandó leend...” (Czegléd c. lap 1885. dec. 13.). Ennek ellenére szomorú 73
