Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

IV. fejezet: Természetvédelmi értékek és területek Délkelet-Pest megyében

kikericses rét lényegében folytatása a Postarét menti területnek. Ugyanígy fontos adat, hogy van Csemö határában kormos csáté, pompás és mocsári kosbor, szibériai nőszirom, sőt megvan tehát a komis tárnics is. A további fajok közül az Epilobium sp., a közönséges gyíkfű, fehér és rozmaringlevelű fűz, továbbá több sás-faj, perjék, kákás és szittyós zsombékok a hajdani turjánvidék maradványai.

A Balladülőben figyelmet érdemel a vitéz kosbor, mocsári és pompás kosbor (továbbá hibridjei), a bodzaillatú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina), a mocsári és tarka zsurló, szürke ászát, lyukaslevelű orbáncfű, békalen, fűzlevelű füzény, vízi menta, közönséges gyíkfű, vízi gamandor, vízi hídőr, sokféle sás- és nád-faj képviselik a legfontosabb értéket - közülük a kétsoros sás (Carex disticha) külön is említendő.

Törtei környékén a Besnyő és Nagylapos rész érdekes fajokat rejt, előbbinél inkább a xeromorf sajátságok, utóbbi esetében a higromorf fajok teszik karakterisztikussá a növénytársulásokat. Törtei körül a kivadultan élő pasztinák, lósóska, homoki vértő (Onosma arenarium), vízi harmatkása (Glyceria maxima), s a Fertályos kaszálókon tömegesen élő homoki vértő természeti értéket képvisel.

A Kocsér melletti Árboznak is megvannak a jellegzetességei: Aster tripolium ssp. pannonicus (pozsgás őszirózsa), mocsári és tejoltó galaj, komlós lucerna, mezei here és a tengerparti kamilla említhetők.

Csupán a növénytakaróval jellemezni a természeti értékeket, nagyon egyoldalú megközelítést tükrözne, főleg abban az esetben, hogy igen sok és értékes állatfaj is megél az említett települések környékén. Az abonyi Kaszáló-erdő a kékvércsék (59. ábra) fészkelő helye, 1990 óta megyei védettséget élvez. Albertirsa-Ceglédbercel-Mikebuda háromszögben szép számmal fordulnak elő fűljek, főleg az elhagyott parlagföldek és fás, cserjés dűlőutak nagy száma eredményeként (Cotumix coturnix). Különben egy 1986. évi felmérésünk szerint 11 pár fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkelt DK-Pest megye településeiben.

Cegléden kívül több település közvetlen környékéről vannak arra vonatkozóan adatok, hogy a vörös vércse nem ritka ragadozó errefelé. A Gerje-menti füzesek, továbbá a Ceglédet érintő utak melletti nyárfasorokon összesen 9 pár szalakóta fészkelőhelyét biztosan ismerjük. Az egyes települések és környékének állatfajairól csak akcidentális adataink vannak, épp e tény is indukálta a mostani kötet összeállítását. Több helyről kaptunk bejelentést, hogy időről-időre fekete gólya tűnik fel a nyugodt szántóföldi táblák közelében, vagy éppen vízpartokon; sőt, két éve a kecskéscsárdai iskola melletti melegvizes kanálisnál telelt át egy sérült szárnyú fekete gólya (Ciconia nigra).

133