Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
IV. fejezet: Természetvédelmi értékek és területek Délkelet-Pest megyében
felszínt részben a tömegesen borító erdei szamóca is védi a további talajpusztulástól. 20-23 pár feketerigó (Turdus merula) és néhány pár mezei veréb (Passer passer) fészkel ugyanitt rendszeresen, az elhagyott fészeklyukakban. A keresztvölgyet követő út mellett több üregi nyúl (Cryctolagus cuniculus), róka (Vulpes vulpes) és nagyszámú ürge (Citellus citellus) lyukat számoltunk össze. A kiváló minőségű löszborítású talaj elpocsékolásának folyamata is követhető a környéken: egyrészt az eróziós hatások elleni munka hiányában, másrészt az eredeti földút menti fák ápolásának elmaradása miatt a két nagy gazdaság jobbról és balról külön utat alakított ki, ezzel sok hektáros termőföldet változtattak értéktelenné. Tápiószentmártonba már „háromsávos földút” vezet... A Szapári puszta platószerűen elnyúlva a löszborította völgyek számos növényfajának is teret biztosít: tavaszi hérics, deres buvákfű, közönséges farkasalma, erdei szamóca, közönséges orbáncfű, fekete pemetefű, molyhos tölgy, zöldes pimpó, közönséges borkóró, mezei tarsólyfű, bojtorjános tüskemag, bunkós hagyma, élesmosófű, tarkavirágú sáfrány említhető. A közelsége ellenére is eltérőnek találtuk a Pörös vegetációját, amely mint védett terület - bizonyos madárfajok életterét is jelentik. Több, a Cigányszéken és Nagyszéken fészkelő madárfaj jár a Pöröshöz is, ahol néhány éve egy kisebb mocsári pajzsika (Thelipteris thelipteroides) állományt találtunk. a tövek mostani sorsát nem ismeijük. A Pörasben jellemzőnek tekinthető növényfajok a következők (a védett terület 68,4 ha-t képvisel): törpemandula, közönséges farkasalma, duzzadt gomborka, útszéli zsázsa, Sadler-katángkóró, selymes törpezanót, tarka koronafürt, tejoltó galaj, festő csülleng, mezei varfű, kőmagvú gyöngyköles, apácavirág, kései pitypang, jakabnapi aggófű, közönséges zsálya, közönséges borkóró, nagy bakszakáll, magyar kutyalej, méreggyilok (vadpaprika), vasvirág, deres fénypeije, kunkorgó árvalányhaj, valamint több más perje-, rozsnokfaj, s erdélyi gyöngyperje a legérdekesebb és sajátságos növényfaj - nem egy közülük, védett is. Az Albertirsa környéki gyilkos csomorika (Cicuta virosa) két tucatnyi állománya a Mikebuda felöli részen, a terület háborítatlansága dacára is - védelmet igényel, hogy e kiveszőben levő faj e vidéken ne jusson a zergeboglár sorsára. Az albertirsai és ceglédberceli tőzeges tavak környékéről adataink vannak, hogy ott nagy területet bejárva, több vidra (Lutra lutra) is él. Ennek a perdöntő bizonyítékát néhány éve egy vasúti balesetszerű gázolás adta: a Csíkos-patak (Gerje) vasút alatti átjárója felől a hajnali tehervonat mozdonya egy vidra csemetét ütött el. A Golyófogó-, Kisasszony- és Hársas-völgy felett rendszeresen vitorlázó gatyás és egerész ölyvek, kék és vörös vércsék, valamint a Vitéz-árok-110
