Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása

Rakonczai (1982) Cegléd új monográfiájában áttekintette a talajvíz vizsgálatokkal kapcsolatos adatokat; megállapítása szerint a DK-Pest megyei régióban csekély mélységben (3 m-ig) van annak a nyugalmi szintje. Viszont a város közigazgatási határában már 5 m alá süllyed, s a vizsgált terület peremén 10 méterig. Normális években csak a télvégi és az őszi időszakban fordulnak elő un. vizes időszakok, leginkább erősen kötött és mélyfekvésű talajokon. A régió északi részén és a Tisza felé haladva a nátrium-hidrokarbonátos talajvizek a gyakoriak, de a beépített települési területeken sajnálatosan magas a talajok ionterhelése.

Különféle anionok (hidrogénkarbonát, klorid, szulfát, olykor nitrát s karbonát) és kationok (nátrium, kalcium, magnézium, sőt, vas és szikes, bizonyos legelőkön az alumínium is) jellemző komponensek. Átlagosan 20-50 NK fok jellemző a vizekre, vagyis igen kemények azok. A csőkutas öntözés talajkémiai hatásai máris észrevehetők, részben a vízkapacitás, részben a kémiai komponensek változásaiban. Ennek következményei a talajvíz viszonyokban is érzékelhetők (vö. 2. ábrával)

2. ábra

A talajvíz közepes vízszintje Cegléd környékén - a törzskutak adatai alapján (Rakonczai, 1982)