Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
IV. fejezet: Természetvédelmi értékek és területek Délkelet-Pest megyében
IV. FEJEZET Természetvédelmi értékek és területek Délkelet-Pest megyében 1. Albertirsa és Ceglédbercel környéki természetvédelmi területek A Gödöllői-dombvidék legutolsó nyúlványait újabban Pilis-Albertirsaihátságnak nevezik, épp e földrajzi és természetrajzi egység megfelelő élőhelyet biztosít az eredeti növénytakaró maradványainak. Prinz (1936) mutatta be, hogy a Duna-Tisza közén milyen drámai módon csökkent az erdősültség az elmúlt évszázadok folyamán, pedig Zólyomi szerint a potenciális növénytakaró sokkal kedvezőbb lehetne a megfelelő - és meglevő - ökológiai adottságok révén (52. és 53. ábra). A közölt vegetáció térképrészlet all. ábránál részletesebb ugyan, de a 42. ábra semmiképpen sem olyan általános érvényű, mint az épp megadott rajz. Zólyomi (1959) kiváló leírást adott a Pilis-Albertirsai-hátság vegetációjának rekonstrukciójáról, az elkövetkezőkben e munkát idézzük. A kutatási program az 50-es évek közepére nyúlik vissza, mikor is az alföldi löszerdő maradványokat kezdték vizsgálni az ország különféle kutatóhelyein és kutatási területein. Délkelet-Európára jellemző löszerdők találhatók errefelé, a löszhátak pakórján és az enyhe hajlatokban. Meghatározó a molyhos tölgy kocsányos tölggyel együtt, szálanként elegyedik a kocsánytalan tölggyel. A második lombkoronaszintben a mezei és tatár juhar tömeges, míg szálanként vagy csoportosan a mezei szil és a nagylevelű hárs a legfontosabb. A jól fejlett cseijeszintben bibircses és csíkos kecskerágó, ostorménfa, veresgyűrű som (a pándi völgyben cseijealakú gyertyán is!), az erdőszegélyeken és önállóan is (tehát a pakóron vagy az ÉK-i lejtőn) törpemandulás cserjés (Prunetum tenellae): Pánd, Albertirsa és Ceglédbercel mellett molyhos tölgy saijakkal (!). Az aljnövényzetben erdei gyöngyköles, széleslevelű salamonpecsét tömeges, a nagyezerjófű gyakori. Részben tömeges csoportkarakter fajok a következők: magas gyöngyperje (fáciesképző Albertiben), macskahere, bugás macskamenta, magyar zergevirág (!), hengeres peremizs (Bényén is), bársonyos tüdőfű, tarka nőszirom, továbbá sárgás sás (Bényén). A behúzódó sztyeppelemek közül feltűnően tömeges a pusztai meténg. 101
