Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)

— vándorló földműveléssel (neolitikum, trópusi törzsek az újkorban)

— égetéses gazdálkodással (XIX. századig és a trópusokon: toxikus anyagok elpusztulnak, termőföld nyerése)

— ugarolással (Ikét- és háromnyomásos művelési rendszer megszűnik a XVIII, század táján: ugaT-gabona, illetve ugar-őszi gabona, tavaszi gabona)

— nagyadagú szervestrágyázással (a talajuntság sem érvényesül)

Az ötödik módszer a vetésforgó, amely épp a két- és háromnyomásos rendszer megszűnését segítette elő, így vált lehetővé a gazdaságos növénytermesztés és a talaj termékenység megőrzése. A klasszikus norfelki négyes forgó a növények in situ tápanyag és rizoszféra igényének figyelembevételét jelenti:

1. év: szervestrágya + répa

2. év: árpa + vöröshere

3. év: vöröshere (2. éves)

4. év: őszibúza

Arthur Young terjesztette el Angliában a norfolki metódust a XVIII, században, ennek a szabad változata a következő:

1. év: szervestrágya -f kapás

2. év: tavaszi kalászos -j- pillangós alávetéssel

3. év: évelő pillangós

4. év: őszi gabona

A zöldség- és gyógynövények a szántóföldi növényeknél bonyolultabb vetési koncepciót kívánnak. Hatszakaszos zöldséges forgó felépítése két változatban is ismert:

a-változat b-változat

1. év: fő~ubontoa vagy

vöröshere

utó-áttelelő spenót

2. év: elő-áttelelő spenót

vöröshere 2. éves)

fő-kései karfiol

3. év: paprika

káposzta

4. év: fő-korai karfiol

paradicsom

utó-uborka

5. év: elő-borsó

uborka

fő-csemegekukorica

6 év: paprika

sárgarépa, petrezselyem, cékla

A zöldséges forgók különleges esete a bolgár forgó, mely első a területkihasználásban s nagy szervestragya adagokkal dolgozik. Sokféle növényfajt termeszt, hónapokra bontva a talaj bori tottságot (is) mutatja az alábbi összeállítás:

— 24 —