Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)
különösen szoros életkapcsolatot alakítanak ki a legtöbb erdei fafajjal (tölggyel, gyertyánnal, fenyővel, bükkel), olykor cserjékkel. A biocönózisok körében a kommenzalizmus olyan laza kapcsolat, amely legtöbbször nem több az egymásmellettiségnél, hatástalan együttélésnek is nevezhető. Az egyed önmaga számára (az őszi kikerics poliploidája: sejtosztódás gátlása idézi elő az egyedek sokféleségét) és az idegen fajokra hasonló hatással van a kolchin. Az árnyékhatás, az esővíz felfogása (mohák, gyepszint) csak elvileg kommenzalizmus, hisz segítő jellegű kapcsolódások. Sőt végsősoron az életteret, fészkelő- és búvóhelyet jelentő növényzet és az állatok kapcsolata is aktív kommenzalizmusnak fogható fel. * * » Az iparosodás, a folyók és táj vidékek vízrendezése (lecsapolások), erdőirtások, újbóli erdősítések, a nagyüzemi mezőgazdaság, az intenzív bányaművelés, az urbanizáció, továbbá a közlekedés (és idegenforgalom, tömeges turizmus) olyan nagy változásokat idéztek elő a növénytársulásokban, az állatvilágban, hogy azt nyugodtan nevezhetjük természetátalakításnak. A mesterséges környezetek egyike az a közeg, ahol a földművelés folyik, aminek a célja a növényi eredetű termények tömeges termelése. A természetes növénytakaró fajai, egyedei közötti kapcsolat ugyanolyan törvényszerűségeket mutat, mint a mesterséges környezetben levő növényzet a nagyüzemi, kiskerti és házikerti felületeken kialakít — folytonos emberi beavatkozások révén. A nagyfelületű, nagyüzemi tábla védelme érdekében tett intézkedések sokszor pillanatszerűek, következésképp drasztikusabbak is. Környezeti hátrányaik a hasznos lények károsításával mérhetők. A növényi együttélések káros következményeinek kiküszöbölésére már az ókorban felfedezték a vetésforgót, a váltott vetések fontosságát. A vetésváltás gondolatát Crescentius (1230—1310) tudományos alapossággal dolgozta ki, amelyből a vegyeskultúra, a köztestermesztés is fakadt. A vetésforgó mint metódus a babiloniaknál már megvolt. A növények előre meghatározott összetételben, arányban és sorrendben követik egymást. Termésfokozó, ha megfelelő talaj művelési, trágyázási és növényápolási rendszerrel párosul. A vetésváltás lényege, hogy azonos biológiai tulajdonságú és agrotechnikai igényű növények egymás után nem következhetnek. Ha különböző fajokat egy időben (és nem egymásután) termesztik, azok a legjobb esetben szinergista, esetleg kommenzalista kapcsolatba kerülnek egymással. Például speciális igénnyel sorjelzőnek is vethető a két faj magja együtt. A különbség a csírázási időigényben, a hőigényben mutatkozik meg. Ez a vegyeskultúra, a köztestermesztés, és más szempontból a kétszintes termesztés lényege. ősidőktől négyféle módon védekeztek a talajuntság, a talaj kifáradása (tápanyag hiánya), az allelopátáás és a kompetitiv hatások ellen: — 23 —
